magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

:
xif
Aladáron azért nem jó szolgálni
Korán reggel ki kell menni szántani,
Olyan korán ki kell menni szántani —
Még az ökrömet sem látom befogni.
Befogom a négy ökröm a járomba,
Kihajtom a kis-békási határba,
Addig biz én, öreg kopasz, nem szántok,
Mig valahogy kis világot nem látok.
Alj meg, Jancsi, itt elttünk a csárda,
Ihatnék a rudas lovam, a sárga.
Fogj ki, Jancsi, hadd érjen itt az estve.
Jó szállást ad ez a barna menyecske.
Korcsmárosné, egy itce bort, galambom,
De csak hamar a jobbikból, ha mondom.
Korcsmárosné, eszemadta! be barna,
Bora mellé egyebet is adhatna.
4-
5-
Arra alá az alföldi határon
Mén a juhász, mén a juhász, mén a juhász
Száz esztends, egérszrü, keréktalpu, hosszúfül,
Pöttögetött, mönyéthasu, picike kis szamáron.
Elvetettem a vijolát, nem kelt ki —
Beizentem, beizentem, beizentem
Simontornyu csaplárosné szép lányának,
Ha kedve van, az erdre gyüjjön ki.
De bizon azt izente : nem gyün ki.
Majd kigyün a, majd kigyün a, majd kigyün a
KuUszarvu, csákószarvu, csörgs körm, sáros hátú.
Lopott tehén az erdbe valaha.