magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

;
63
Árkot mosott két orcámra,
Mint a zápor az utcára
Én istenem, rontsd meg, verd meg,
Aki miatt gyászt viselek!
i8t.
Tavasz lesz már, el fog a hó menni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kivirítnék a rózsám kertjébe'.
dobogó keblére.
Hadd tzne fel
Sem rózsa, sem ibolya nem vagyok,
Csak egy szegény szolga legény vagyok
Nem messze van a rózsám tanyája,
Csak sóhajtok s epedek utána!
182.
Téli, nyári piros alma.
Az én "^babám tuba rózsa,
A csókja meg édes
^
színméz.
Tüzel a szeme, ha rám néz.
Ha ráhúzzák a nótáját,
összeüti a bokáját.
Szépen peng a sarkantyúja,
Takaros a fordulója.
Ha megölel, engem úgyse! —
Nem cserélnék senkivel se'.
Igaz, szegény kegyelme.
De esküdtnek beillene.
183.
Tilalom, tilalom A
A szegedi halom, N( Nem akkor ölelem.
_ _^ ,
A kedves galambom.
Nekem is tilalom Amikor akarom