magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

:
;
36
70.
Fehér ruha a fejemen,
Fekete gyász a szivemen,
Mert akit én ugy szeretek,
Azzal együtt nem élhetek.
Édes anyám sok szép szava!
Kit fogadtam, kit nem soha.
Most ha élne, megfogadnám.
Kezét, lábát megcsókolnám!
Fekete pántlikám
Fújdogálja a szél.
Köszönöm galambom.
Hogy eddig szerettél.
Nem én voltam els,
Mással is igy tettél.
Verje meg az isten!
Hamar megvetettél.
A bazsarózsának
Lehajlott a szára,
Hej ! én is hajtottam
A rózsám szavára.
Mit ér a rózsafa
Piros bimbó nélkül?
Mit ér a szerelem
Igaz hség nélkül?
Istenem! nagy dolog
Ki egymást szereti.
Mégis a jó isten
össze nem vezeti.
De még nagyobb dolog
Ki egymást gyülöU,
Mégis két vénasszony
összeköszörüli.
Nehéz a kis hangyát
Ksziklán nyomozni.
Két kelletlen párnak
Egy ágyban nyugodni
Mikor ölelni kell
Karjait fájlalja.
Mikor csókolni kell :
Könyeit hullatja.
71-
72-
Fekete városban fehér torony látszik.
Az én kis angyalom más ölében játszik ;
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja.