magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

;
Piros vére ugy folyik mind a patak,
Bodó Böske siratná, de nem szabad,
86.
Voltál-e már Félegyházán, Berénybe?
Voltál-e már komiszáros kezébe? —
Nem félek én komiszáros kezétl,
Letagadom a csillagot az égrl.
Ha felülök kis pej lovam hátára.
Benyargalok vásárhelyi pusztába,
Megpróbálom kis pej lovam odáig,
Ha kergetik, tud-e futni sokáig?
Magas a szegedi torony teteje.
Mégis kihallik a harang belle.
Húzd el nekem azt a szomorú hangot
Hogy engemet az én rózsám elhagyott.
87.
Zavaros a Tisza vize,
nem tiszta,
Rávezetem kis pej lovam, nem issza,
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Nem vag3^ok én a rózsámmal szabados,
Kizöldül az erd fája,
leveles.
Akinek nincs, biztos szállást ott keres.
Akit otthon vetett ágyra nem várnak,
Minden bokor szállást ad a betyárnak.
Hortobágyon nekünk n fel
a csikó.
Csaplárosné nekünk tartja, ami jó ;
Elszeretjük a menyecskét urátul.
Jól ismernek Tiszán innen, Tiszán túl.