magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

M9
82.
Cgy nttem fel mint az erdn a gomba,
Szeretüm volt tiz esztends koromba,
Ez a világ megmondhatja szemembe :
Hány szeretm volt egész életembe.
De meguntam ezt az urat szolgálni,
Éjjel, nappal a marháját kúrálni ;
Inkább ülnék barna babám ölébe,
Kaccsintgatnék két fekete szemébe.
83.
Uj -városi juhász vagyok én.
Ezt a kerek pusztát lakom én.
Ennek közepében lakásom.
Ide várom kedves galambom.
Házam eltt egy fa, nem látszik,
Minden karácsonba' virágzik,
Terem rajta alma jó szagú.
Ugyan, babám, mért vagy szomorú?
84.
Vagvok olyan legény, mint te,
Vágok olyan rendet, mint te,
gyere velem.
Ha nem hiszed,
Fogd meg az én kaszanyelem,
Vagvok olyan béres, mint te,
Rakok oh-an kazalt, mint te,
Ha nem hiszed, ^yeve velem.
Fogd meg az én villanyelem!
85.
Vercei kukorica de sárga —
Ott lütték mög Máté Jóskát bokába.