magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

;
;
177
21.
Csípi nyelvem a paprika,
Nem hallgatok az urfira,
Mert az urft szeles állat,
Hazud, mig a szája járhat.
Nem érzi azt, amit beszél,
Szava mint a tavaszi szél.
Feneke sincs a szivének,
Ablaka van a szemének!
22.
Cigány asszony sátora,
Én a vajdát nem bánom
Megégett a hátulja ;
Csak a lányát sajnálom ;
Beleégett a vajda, A vajdának szép lányát,
A vajdának szép lánya, Piros bársony topányát.
Piros bársony topánya, Topányának a sarkát,
Tyuhajja!
Tyuhajja!
23.
Debrecenbe kéne menni,
Pulykakakast kéne venni
Megállj kocsis, lyukas a kas,
Kiesik a pulykakakas.
Makiáronba csuda esett,
Két kis kakas összeveszett
Én a kakasom nem hagyom
Mert a kendé vágta agyon.
Az enyim csak esztends volt.
De a kendé vén kakas volt.
Én a kakasom nem hagyom,
Mert a kendé vágta agyon.
Felmegyek én s Budára,
Mátyás király udvarába,
Magyar népdalok. 12