magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

74
Ha meghalok, szépen temessetek,
A rózsámnak levelet küldjetek ;
Ha nem hallja gyönge szavaimat,
ölelje bár gyászos koporsómat!
Tán magamnak sírt ások elre,
S lefekszem a sírom fenekére.
Szemeimet vetem az egekre,
S a rózsámat bízom az egekre!
15.
Azt mondja a kapitán}' a fremek :
Ezt a bakát szalutálni tanítsd meg!
— Megtanítnám, százados úr,
De nem megy a fejébe,
Sírva mondja, hogy, aszongya :
Szeretje van mindig az eszébe.
16.
Bakagyerök ha megunja életét.
Megtölti a hátultölt fegyverét,
Nekiszögzi az elszánt szüvének,
Ugy lesz vége katonaéletének.
Édes anyám, mire nevelt engemet!
A leányok nem tudják a nevemet.
Az én nevem rozmaringszál, liliom,
Ha meghalok, az nyillik a síromon.
17-
Becskereknél széles árok,
Ott vannak a szerviánok.
Viselik a veres sapkát,
Mellette kardot, puskát —
Magyar huszár!