magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

ai4
A citrusfa teteje.
Behajlott a tengerbe,
Az én rózsám szerelme
Rászállott a szivemre.
42.
Mi füstölög ott a síkon, távolba'?
Talán biz az édes apám kunyhója.
Messze jártam, másutt is volt jó dolgom.
Hej ! de szivem csak azt mondja : jobb otthon.
Kés sszel jár a fecske messzire,
De tavaszra mégis megj fészkire ;
Bár sokat jár hegyen völgyön és sikon,
Hej ! de mégis azt csevegi : jobb otthon.
Nagy árnyéka van a diófának.
Csalfa szine van a szép lánynak.
A szép leány aranyos pillangó.
Sohase volt, nem is lesz állandó.
Már ezután nem szeretek szépet,
Keserség ilyennel az élet.
A csúnyát meg nem tudom szeretni.
Jaj istenem, hova is kell lenni?
43-
44-
Ne higyj
magyar a németnek.
Akármivel hitegetnek ;
Mert ha ád is nagy levelet
Mint a kerek köpönyeged
S pecsétet üt olyat rája,
Mint a holdnak karimája :
Nincsen abban semmi virtus —
Verje meg a Jézus Krisztus!