magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

;
:
126
Co fel!
édes deresem,
A rózsámat keresem.
Ha elhagyott, majd megvár,
A golopi határnál.
Vékony deszkakerítés,
Jaj be karcsú teremtés!
Mihelyt ötét megláttam,
Mindjárt magamnak szántam.
24.
Disznó a mezben annyit nem turkál.
Hányszor az én rózsám engem megdorgál,
Annyit nem turkál, annyit nem turkál,
Hányszor az én rózsám engem megdorgál.
Csikó a ménesen ann\-it nem nyerít.
Hányszor az én rózsám engem beterit,
Annyit nem nyerít, annyit nem nyerít,
Hányszor az én rózsám engem beterit.
23-
25-
Itgy ut mellett lefeküttem ;
Alig hog}' elszöndöröttem.
Kökény .szömöm fölvetöttem :
Kilenc zsandár állt mellettem.
Zsandár urak, mit akarnak.
Talán engöm mögvasalnak?
Hogyha engöm mögvasalnak.
Még az madarak is sirnak.
A gyutaji hidon átül
Hajtottam hat csikót átül —
Kutya zsandár ugy mögkötött
Kezem-lábom elsenvedött