magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

127
Hogy a kezem elsenvedött,
Szolgabíró kinevetött :
«Ugye. betyár, jobb ltt volna,
Másnak kárt sem töttél volna !»
26.
Egy se betyár, ki gyalog jár,^
Ki bodor-szrü paripán nem jár,
Lásd az enyém bodor-deres,
Egész világ engem keres.
Az erdben, nagy erdbe,
Rajtam ütött a vármegye.
Ki fokossal, ki baltával.
Hej ki-ki maga szerszámával..
Én sem vettem azt tréfára.
Felugrottam paripámra.
Beugrottam Torn'áljára,
Kedves Julcsám kapujára.
Nyisd ki Julcsám kis kapudat,
Hadd kössem be a lovamat.
Egy kis szénát, nem abrakot,
Nem tölt az itt harmadnapot.
27.
Éjszakai holdvilágon jó id.
Betyár fattyú futkározik a mezn,
ökröt, barmot, birkát,
Szépit, javát válogatva elviszi.
ménest keresi,
Ha elszakajt harminc ökröt, vörösset.
Elhajti a váci kereskednek.
Betyár fattyú elszakajti a tinót,
Kupec ember adja érte a bankót.