DOKTORI (PhD) - Nyugat-MagyarorszÃ¡gi Egyetem MezÅ‘gazdasÃ¡g

More documents

Recommendations

Info

95 megfigyelések arra utalnak, hogy a két lombkoronaszintben a parazitoid közösség feltehetően más egyensúly felé tart. A felső szint egyensúlyi állapotát valószínűleg viszonylag kevés faj jellemzi, amely azonban magasabb parazitáltságot hoz létre az alsó szinthez képest. A parazitoid fajok közül egyesek az alsó, mások a felső szintben voltak gyakoribbak, de preferenciájuk az évek során több faj esetében módosult. Jellemző példa erre a P. saulius, amely egyre inkább a felső lombkoronaszintet részesíti előnyben, jelentősen megnövelve a felső szintben kimutatott parazitáltságot. A parazitoid közösségek két lombkoronaszintben tapasztalt különbsége legalább három tényezőre vezethető vissza: a fajok eltérő mikroklimatikus igényeire, az eltérő testméretre és a támadási időszakok különbözőségére. Valószínűleg mindhárom tényező szerepet játszik a parazitoid fajok lombkoronaszintek közötti megoszlásának alakításában, de a fajok arányainak állandó változása, fokozatos adaptációja és az időjárás változékonysága miatt jelenleg nem dönthető el egyértelműen, melyik faj esetében melyik meghatározó. Az árnyékban ill. napon fejlődő levelek parazitoid fajszámának relatív különbsége növekedett a vizsgálati időszakban (2001-2004). Ez azt jelenti, hogy a napon fejlődő levelek parazitoid közössége jobban megőrzi változatosságát, mint az árnyékolt leveleké. Elképzelhető, hogy ez is a parazitoidok adaptációjának jele. A kisméretű levelekben sokkal kevesebb fajt találtunk, mint a nagyobbakban. Előbbiekből mindössze a három keggyakoribb fajt sikerült kinevelnünk: a Pediobius sauliust, a Pnigalio agraulest és a Minotetrastichus frontalist. Az ősszel (szeptemberben vagy októberben) ill. nyáron gyűjtött mintákból egy aknázómoly sem kelt ki a következő év januárjáig, viszont a parazitoidok – gyűjtési időponttól függően – részben január előtt, részben utána alakultak át imágóvá. 3. A moly egyes fejlődési alakjainak parazitáltsága A C. ohridella különböző korú fejlődési alakjai közül vizsgálatainkban a 4 hetes korúak (főképp III. és IV. fokozatú lárvák) bizonyultak a parazitoidok leggyakoribb célpontjainak. A parazitoidok preferenciája a C. ohridella egyes fejlődési alakjai iránt meglehetősen különböző volt. A Pediobius saulius az idősebb, a Pnigalio agraules pedig a valamivel fiatalabb fejlődési alakokat részesítette előnyben. A Minotetrastichus frontalis preferenciájára a kinevelt egy egyed alapján nem tudunk következtetést levonni.
96 4. A vadgesztenyelevél-aknázómoly és parazitoidjainak rajzása, a moly egyes fejlődési alakjainak számított egyedsűrűsége és a fejlődésük szinkronizáltsága A parazitoidok tavaszi rajzáscsúcsa a vadgesztenyelevél-aknázómoly telelő nemzedékének rajzáscsúcsától (IV. 21. ill. V. 3.) többé-kevésbé eltérő időpontban következett be. Egyes parazitoidok (M. frontalis és a Pnigalio fajok) korább, mások (C. trifasciatus és B. nigroviolaceus) későbben rajzottak a molynál. Véleményünk szerint a parazitoidok kímélése az avar megfelelő időpontban (a molyok rajzáscsúcsa előtt pár nappal) történő megsemmisítésével csak bizonyos esetekben lehetséges. A vadgesztenyelevél-aknázómoly megfigyelt rajzásgörbéje alapján megkíséreltünk számítással következtetni a különböző stádiumú molylárvák és –bábok levelekben kialakuló egyedsűrűségére. A moly első generációjának számított fejlődési ideje (67 nap) és az új nemzedék repülő imágóinak számítással kapott rajzáscsúcsa (július 13) jó egyezést mutatott a tényekkel, jelezve a számítási módszer létjogosultságát. A jelentős egyedszámban kinevelt fémfürkészek közül a Pediobius saulius és a Baryscapus nigroviolaceus rajzását találtuk időben legközelebbinek az érett molystádiumok megjelenéséhez. Az évek során a B. nigroviolaceus részesedése a parazitoid közösségben nagymértékben csökkent, amiből arra lehet következtetni, hogy viszonylag késői rajzása elenére sem tudott megfelelően adaptálódni a C. ohridella gazdához. A Pnigalio agraules korábban rajzik a Pediobius sauliusnál, aminek szerepe lehet abban, hogy fiatalabb molylárvákat parazitál társánál. 5. A C. ohridella parazitáltsága és a parazitoidok fellépési intenzitásának összefüggése Megállapítottuk, hogyan változott a leggyakoribb parazitoid fajok fellépésének intenzitása a 2004-es év során Héderváron. A P. saulius augusztus végén volt a legaktívabb, ami a szabadon fejlődő levelekből IX. 18-tól megállapított magasabb parazitáltsági fokokban mutatkozott meg. A Pnigalio agraules IX. 4-11-i héten tapasztalt intenzív peterakásának pedig a szabadon fejlődő levelekből október elején kimutatott magas parazitáltsági fok tulajdonítható. 6. A vadgesztenyelevelek fertőzöttsége Az egységnyi mennyiségű levélből kinevelt molyok száma jelentős változásokon ment át a vizsgálat időszakban. Csaknem minden esetben, amikor az egy db levélre jutó molyok száma növekedett, a parazitáltsági fok csökkent
Page 1:
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS HORVÁTH
Page 4 and 5:
3 A VADGESZTENYELEVÉL-AKNÁZÓMOLY
Page 6 and 7:
5 ABSTRACT The thesis deals with th
Page 8 and 9:
7 4.4. A vadgesztenyelevél-aknáz
Page 10 and 11:
9 A faj az általa kiváltott fert
Page 12 and 13:
2. kép: A C. ohridella levélér m
Page 14 and 15:
11 vőmirigyek hiányoznak. A száj
Page 16 and 17:
KÉPMELLÉKLET III. 7. kép: A szö
Page 18 and 19:
14 2003), vagy generációnként 25
Page 20 and 21:
16 Baraniak - Walczak, 2004) részl
Page 22 and 23:
9. kép: Az első lárvastádium ü
Page 24 and 25:
18 negatívan befolyásolja a term
Page 26 and 27:
20 meg 10 %-ot elérő fertőzötts
Page 28 and 29:
22 végén vagy május elején a k
Page 30 and 31:
24 raktározott tápanyagoknak, han
Page 32 and 33:
26 diapauzába, még az 1-2. gener
Page 34 and 35:
28 négyzetcentiméterenkénti pete
Page 36 and 37:
30 2.6. A környezeti tényezők ha
Page 38 and 39:
32 Šefrová és Laštůvka (2001)
Page 40 and 41:
34 és tápnövényen a faj nem ala
Page 42 and 43:
36 ektoparazitoidok) a vadgesztenye
Page 44 and 45:
37 A Chrysocharis fajok főként a
Page 46 and 47:
39 Bár a honos parazitoidok adapt
Page 48 and 49:
15. kép: Pteromalus semotus, ♂ K
Page 50 and 51:
42 begyűjtött levelekben levő fi
Page 52 and 53:
44 (Populus alba) és szürke nyár
Page 54 and 55: 3.2. A vizsgálatok módszere 46 A
Page 56 and 57: 48 Az ártéri élőhelyeken (Gomb
Page 58 and 59: 49 KÉPMELLÉKLET VIII.: A LEVÉLAK
Page 60 and 61: 51 parazitoidoknak az összes molyh
Page 62 and 63: 53 A 2. táblázat parazitáltsági
Page 64 and 65: 55 parazitáltságban július 18-t
Page 66 and 67: 57 4.1.3. A C. ohridella parazitál
Page 68 and 69: 59 a már említett okokból kifoly
Page 70 and 71: 9. táblázat. Az egyes levéltípu
Page 72 and 73: 23. kép: Napon fejlődő levelek 6
Page 74 and 75: 65 Külön említést érdemel a Pe
Page 76 and 77: 67 vadgesztenyefák csoportban hely
Page 78 and 79: 69 példáján lásd Balázs, 1997)
Page 80 and 81: 71 fémfürkész faj visel el egyfo
Page 82 and 83: 73 4.2.7. A lehullott levelekből a
Page 84 and 85: 75 tudtuk kimutatni. A Minotetrasti
Page 86 and 87: 77 ugyanez a három fajt sikerült
Page 88 and 89: 79 való eltérés a parazitoid kö
Page 90 and 91: 81 előtt - nem minden esetben lehe
Page 92 and 93: 17. táblázat. Hipotetikus aknáz
Page 94 and 95: 85 4.5. A szabadon fejlődő levele
Page 96 and 97: 87 jelen levő inszekticidek vagy n
Page 98 and 99: 89 szokatlanul korai lombhullás mi
Page 100 and 101: 91 száma ennek ellenére nőtt min
Page 102 and 103: 93 5. ÖSSZEFOGLALÁS Vizsgálatain
Page 106 and 107: 97 és fordítva. Valamilyen oknál
Page 108 and 109: 99 5. Megállapítottam, hogy a par
Page 110 and 111: 101 ohridella search visually for h
Page 112 and 113: 103 Using the swarming curve of the
Page 114 and 115: 105 7. IRODALOMJEGYZÉK Ábrahám G
Page 116 and 117: 107 Del Bene, G. - Gargani, E. (200
Page 118 and 119: 109 Gracillariidae). Invasive Sympo
Page 120 and 121: 111 chestnut leafminer in Lower Sil
Page 122 and 123: 113 Pschorn-Walcher, H. (1997): Zur
Page 124 and 125: 115 Szőcs G. - Balázs K. - Kerén
Page 126: 117 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Munká
show all

DOKTORI (PhD) - Nyugat-MagyarorszÃ¡gi Egyetem MezÅ‘gazdasÃ¡g

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?