DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

15
Magyarországon 1993-ban jelent meg, 1994-ben már tömegesen fordult elő,
1997-ben pedig elérte a keleti országhatárt is (Szabóky, 1997; Balázs –
Thuróczy, 1999, 2000/a). Az 1991. évi Baranya megyei előfordulás (Tóth et al.,
1999) is lehetséges, figyelembe véve a nagy populációk kialakulásához
szükséges általában 2 éves időt. A C. ohridella Budapesten már 1995-ben
megjelent. 2000-ben megállapítható volt, hogy a kártevő az egész országban
elterjedt, a károsítások mértéke azonban különböző volt. Győr fái pl. az erősen
károsodottak között voltak. A vadgesztenyefák betegsége, a guignardiás
levélfoltosság is mindenütt elterjedt volt. A magányosan álló vadgesztenyefák
általában érzékenyebben reagáltak a károsításra (Kükedi, 2001).
A faj Győr-Moson-Sopron megyének először a délkeleti részén jelent meg,
majd rohamosan terjedt északnyugati irányba. A megyében szembetűnő
kártételét először Mórichidán, a Rábaközben észlelték 1995-ben. Lipót-
Darnózseli térségében a fákon csak augusztus közepén jelentkezett kártétel,
korai lombhullás ekkor még egyáltalán nem volt megfigyelhető. 1996-ban már
igen, szeptember elején (Ábrahám – Havasréti – Lakatos, 1998).
A vadgesztenyelevél-aknázómoly eredete
Az első feltételezések szerint a faj a különböző vadgesztenyefajok eredeti
élőhelyei egyikéről származik, így a Balkánról, Kelet-Ázsiából, a Himalájából
vagy Észak-Amerikából (Deschka – Dimić, 1986; Kovács – Lakatos, 2001). Az
Aesculus genus jelenlegi előfordulási helyei egy harmadkori, feltételezhetően
összefüggő, az északi félgömb nagy részét magában foglaló elterjedés
maradványai, amelyek a Cameraria nem mai előfordulási területeivel nagyjából
megegyeznek. Az elterjedési területek pleisztocén kori feldarabolódásával, a
populációk izolációjával vette kezdetét (vagy gyorsult fel) az egy-egy élőhelyre
szorult Aesculus és Cameraria fajok koevolúciója és elválása más
maradványterületek fajaitól (Deschka – Dimić, 1986). Kézenfekvő feltételezés,
hogy a Balkán, ahol az A. hippocastanum őshonos, egyben a C. ohridella
kialakulási helye is (Deschka – Dimić, 1986; Grabenweger – Grill, 2000). Az
amerikai kontinensről való származást valószínűtlenné teszi a
vadgesztenyelevél-aknázómoly nagymértékű különbözősége az amerikai
Cameraria fajoktól (Davies in Pschorn-Walcher, 1997).
A Balkánról való származás ellen szól viszont, hogy első felfedezésekor is
ültetett vadgesztenyefákon találták, nem pedig őshonos állományokban
(Holzschuh, 1997). Emellett a faj parazitáltsága a Balkánon is nagyon alacsony,
noha az eredeti élőhelyén akár 70-80 %-os parazitáltság is elképzelhető volna
(Heitland – Kopelke – Freise, 2003), és mono- vagy oligofág parazitoidját sem
sikerült ott találni (Kenis, 1997; Grabenweger et al., 2005; Kenis et al., in
press). További érv a balkáni eredettel szemben, hogy Klimesch (1968, in