DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

33
100 %-ig eltávolítják a talajról. Úgy tűnik, hogy a C. ohridella egy városba való
betelepülésekor az összes rendelkezésre álló vadgesztenyefát elfoglalja 1-2 éven
belül, ami nagyon jó terjedési képességre utal. Valószínűsíthető, hogy a parkok,
városi erdők és magánkertek, ahol a lehullott levelek őszi összegyűjtése
technikai nehézségekbe ütközik az aljnövényzet miatt, a moly számára
rezervoárokat képeznek, ahonnét kiindulva tavasszal újra meghódítja a város
többi részét (Gilbert et al., 2003). A moly kiváló terjedőképessége a faj
sikerességének egyik fontos rényezője.
Mortalitási tényezők
A legfőbb mortalitási tényező a nagy populációsűrűség által kiváltott
táplálékhiány (Freise – Heitland, 2004/a; Šefrová - Laštůvka, 2001), amely
azonban nem képes a molypopuláció szabályozására, ugyanis minden nemzedék
bizonyos számú egyede bábállapotban diapauzába lép, és csak a következő
tavasszal kel ki. Ez a kártevő fenológiájának egyik olyan vonása, amely akkor is
képes biztosítani a populáció túlélését, ha egy-egy időszakban szélsőséges
időjárási vagy egyéb körülmények lépnek fel (Freise – Heitland, 2004/a).
Freise és Heitland (2001) egy vizsgálatban számszerűleg is megállapította,
hogy az első generáció bábjainak 32,84 %-a diapauzába vonult és nem kelt ki az
adott évben, hanem áttelelt. A szerzők ezt döntő jelentőségűnek tartják a moly
populációbiológiája szempontjából. Korábban pedig megállapításra került –
hivatkozik a tanulmány -, hogy a bábok 1-3 telet is átvészelhetnek. A két
tényező lehet nagyrészt felelős a C. ohridella sikeréért: még ha egy évben
táplálékhiány vagy extrém időjárási körülmények következtében az összes
nemzedék el is pusztul, a következő évben a több éve telelő bábokból újra
felépülhet a populáció (Freise – Heitland, 2001).
Freise és Heitland (2004/a) vizsgálatában a parazitáltsági fok egy
generációban sem haladta meg az 5 %-ot, ezért a szerzők arra következtetnek,
hogy más, természetes okokra visszavezethető mortalitási tényezők a
parazitoidok hatásánál általában sokkal jelentősebbek.
Az utolsó nemzedék fejlődése idején a fák összes levélfelületének 80-90,
sőt 100 %-a aknákkal borított lehet. Freise és Heitland (2004/a) megfigyelései
szerint Freisingben 2000-ben az első nemzedéket adó peték 97 %-a egészséges
volt. A második nemzedékben ez az arány 46 % volt, a harmadikban 16 %, a
negyedik generáció petéinek pedig már csak kb. 8 %-a maradt életben. A
legtöbb elpusztult pete megbarnult levélrészleten, akna felszínén volt található.
A szerzők valószínűnek tartják, hogy a moly nőstényei nem képesek
megkülönböztetni az egészséges levélfelszínt a holt levélrésztől, és
elképzelhető, hogy a faj eredeti élőhelyén nincs is szükség erre. Amennyiben az
utóbbi eset áll fenn, ez megerősíti azt a feltételezést, hogy az eredeti élőhelyen