DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

26
diapauzába, még az 1-2. generációból is. Kimutatták, hogy kis fertőzöttség
esetén a bábok általában mind kikelnek és a következő generációt alkotják. A
szokásos fertőzöttségi szint esetén az 1. nemzedék 5-25 %-a lép diapauzába,
nagyon erős – laboratóriumban előidézett - fertőzőttség kialakulásakor viszont
csak az egyedek 0-5 %-a fejlődik imágóvá az adott évben. Ha az első generáció
egyedsűrűsége nem túl nagy, a 2. generációé 8-14-szeres is lehet, míg erősebb
1. generáció esetén a 2. nemzedék egyedszáma csak 1-3-szoros. Az első
generáció egyedszámától (az áttelelés sikerességétől) függetlenül azonban az
aknák mennyiségében és a levelek elszáradásának időpontjában alig
tapasztalható különbség (Šefrová, 2001). Zelenko, Devetak és Stelzl (1999)
megfigyelése szerint a 2. nemzedék bizonyos számú egyede és a 3. nemzedék
valamennyi egyede áttelel. Pschorn-Walcher (1997) szerint nem túl hideg nyár
esetén a nyári nemzedék bábjainak csak egy csekély hányada vonul téli
nyugalomra. Az utolsó nemzedék számos egyede viszont a hűvös időjárás és a
megkezdődő lombhullás miatt már nem tudja befejezni fejlődését (Pschorn–
Walcher, 1997).
Freise és Heitland (2004/a) megállapította, hogy a kokonnal rendelkező
ill. kokon nélküli bábok aránya az év során nagymértékben változik, ami
összefüggésben van a kikelés idejével. Megfigyeléseik szerint 1999-ben július
5-ig nőtt a kokon nélküli bábok aránya, utána pedig augusztus 9-ig
folyamatosan csökkent. A csökkenés kezdete közelítőleg egybeesett a
peterakási időszak kezdetével. A nemzedék fejlődése során a kokon nélküli
bábok részaránya először csökken, majd nő. A kezdeti csökkenés annak tudható
be a szerzők szerint, hogy a kirepülő imágók elsősorban a kokon nélküli
bábokból kelnek ki. A kokonnal rendelkező bábok feltehetően nem jutnak el
imágó állapotig az adott évben, hanem áttelelnek, és csak a következő tavasszal
kelnek ki. A megállapítás minden generációra érvényes. A harmadik nemzedék
bábjai már csaknem mind kokonnal rendelkező bábok, és – feltéve, hogy nem
alakul ki negyedik generáció – a lehullott levelek aknáiban áttelelnek. A szerzők
más vizsgálatok alapján megállapították, hogy tavasszal minden moly kokonnal
rendelkező bábból kel ki. Úgy tűnik, hogy a szezon elején kizárólag kokon
nélküli bábok alakulnak imágóvá, később kokonnal rendelkezők is, de csak
nagyon kis arányban. Megállapítható tehát, hogy az év elején az aknákban (az
élő levelekben) a kokon nélküli bábok száma meghaladja a kokonnal
rendelkezőkét, míg év végén a helyzet fordított, a kokonnal körülvett bábok
részaránya 95 %-nál is nagyobb lehet. A kokon nélküli aknákból a molyok még
az adott évben nagyrészt kirepülnek, a kokonnal rendelkezők viszont
túlnyomórészt áttelelnek, és a következő év tavaszán jelennek meg mint imágók
(Freise – Heitland, 2004/a).
Freise és Heitland (2004/a) szerint az aknázómoly bábok az avarlevelek
aknáiban képesek akár két telet is átvészelni. Egy általuk végzett kísérletben az