DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

69
példáján lásd Balázs, 1997). A vadgesztenyelevél-aknázómoly legjelentősebb
parazitoidjai ugyanis az almatermésű gyümölcsfák aknázómoly fajairól régóta
ismertek (Balázs – Thuróczy 1999, 2000/a). Ugyanakkor az árterekre jellemző
leggyakoribb fásszárú növények is megtalálhatók a közelben, így betelepülés
azokról is történhet, növelve a parazitoid közösség fajgazdagságát.
A vizsgált ártéri élőhelyek közelében azonban nincsenek gyümölcsfák,
amelyek a legjelentősebb parazitoid fémfürkészek forrásai lehetnének, ezért
ezeknek a fajoknak a nagyobb tömegben való megjelenése a C. ohridellán
feltehetően hosszabb időt vesz igénybe. Több parazitoid faj betelepülése
azonban a lakott területektől és gyümölcsösöktől távoli ártereken is lehetséges,
mivel több, a gyümölcsfákon előforduló és a C. ohridellával közös
parazitoidokkal rendelkező aknázómoly faj vad fásszárúakon is előfordul, pl. a
Phyllonorycter blancardella berkenyén, galagonyán, a Ph. corylifoliella
galagonyán, a Leucoptera malifoliella kökényen, galagonyán, berkenyén,
égeren.
4.2.4. A parazitoid közösség az egyes lombkoronaszintekben
A parazitoid közösség faji összetétele a lombkorona egyes szintjeiben
jelentős különbségeket mutat. 1999-2000-2001-ben a felső szintből több fajt
mutattunk ki, mint az alsóból, 2002-2003-ban viszont az alsó szint bizonyult
fajgazdagabbnak (2. és 9. táblázat). A lombkorona alsó részének parazitoid
közössége egyre fajgazdagabb lett a felső szinthez viszonyítva. Érdekes, hogy a
felső lombkoronaszintben az aknázómoly parazitáltsága ebben az időszakban
növekedett az alsóhoz képest. (Mindez abszolút fajszámokra és parazitáltsági
fokokra nem feltétlenül érvényes, csak a két lombkoronaszint viszonylatában
igaz.) Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a két lombkoronaszintben a
parazitoid közösség más egyensúly felé tart, és a felsőben viszonylag egyre
kevesebb faj viszonylag egyre magasabb parazitáltságot hoz létre az alsó
szinthez képest.
Ha az egyes fajok előfordulását nézzük a két lombkoronaszintben, szintén
nagy különbségeket figyelhetünk meg (45., 47-51. ábra). Mindössze 6 faj
fordult elő a vizsgált 5 esztendő mindegyikében (13. táblázat). Közülük a P.
saulius 1999-ben az alsó lombkoronaszint domináns parazitoidja, míg a
felsőben jóval ritkább, sorrendben csak a negyedik. 2000-ben is azt tapasztaltuk,
hogy ez a faj a talajhoz közeli leveleket részesíti előnyben, de a két szint közötti
különbség már kisebb. 2001-ben még mindig valamivel ritkább volt a felső
lombkoronaszintben, mint az alsóban, de 2002-2003-ban már egyértelműen
nagyobb volt az egyedszámaránya a felső szintben, és itt magasabb
parazitáltságot is okozott.