DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

65
Külön említést érdemel a Pediobius saulius, amelyet az első évben
egyáltalán nem találtunk, viszont 1999-ben már a kinevelt fémfürkész
egyedeknek csaknem fele ebbe a fajba tartozott, és meghatározó pozícióját ettől
kezdve mindvégig tartotta. A C. ohridella feltételezett legkorábbi hédervári
megtelepedése (1993) után maximum 6 évvel jelent tehát meg. Ez viszonylag
rövid idő az irodalomban említett 10 évhez képest, ami megfigyelések szerint el
szokott telni a vadgesztenyelevél-aknázómoly és a P. saulius megjelenése
között (Grabenweger, 2005).
A Cirrospilus talitzkii 2000-ben jelent meg, és bár kis egyedszámban, de
minden évben fogható volt. Grabenweger (2005) szerint a fajt 2001-ben találták
először C. ohridellán, Bulgáriában, így a 2000. évi hédervári előfordulás egy
évvel megelőzi a legkorábbinak tartott megjelenést. A Pnigalio pectinicornis
néhány egyede két évben biztosan előkerült, és esetleg az 1998-1999-es
esztendőkben is. A bizonytalanságot az okozza, hogy a P. agraules és a P.
pectinicornis közötti minimális eltérést az első két évben nem vizsgáltuk.
24. kép: Cirrospilus pictus, ♀
A P. pectinicornison kívül még 4 olyan faj van, amely csak két évben került
elő, és 5 olyan, amely csak egy-egy évben jelent meg. Utóbbiak közül hármat
(C. variegatus, H. dropion, H. fulvicollis) egyedül 1998-ban találtunk, azóta
nem kerültek elő. Több faj elszórtan, csak egy-egy évben került elő.