DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

40
Érdekes megfigyelés, hogy 1998-ban a késői és hirtelen kitavaszodás
hatására a gazdaállat és a parazitoidok rajzása egybeesett. Mivel életmódjuk
még nem volt összehangolódva, a parazitoidok nem találtak megfelelő
peterakási helyet a vadgesztenyefákon, és elhagyták azokat, aminek
következtében a parazitáltság a 2. nemzedékben visszaesett. Több nemzedék
váltotta egymást, mire a parazitoidok újra betelepültek, és 1999-ben egy új faj is
megjelent, a P. saulius, méghozzá nagyobb egyedszámban. Ez a faj
Nagykovácsiban is ’99 második nemzedékében jelent meg (Balázs – Thuróczy,
1999).
A C. ohridella ragadozói
A predátorok (énekesmadarak, ragadozó atkák, tripszek, hangyák,
fátyolkák, pókok, pl. 16. kép) jelentőségét még alig vizsgálták. A ragadozók
közül leginkább a peterablók tevékenységében bíznak, hiszen a peték a levelek
felszínén, könnyen hozzáférhető helyen találhatók (Kükedi, 2001).
Néhány ragadozó bizonyítottan felhasználja a moly lárváit táplálékforrásul,
pl. a mezeipoloskák (Miridae) vagy a rojtosszárnyúak (Thysanoptera) egyes
fajai (Lupi – Colombo, 2003 in Lupi, 2005), de polifág táplálkozásuk miatt az
aknázómoly biológiai kontrollálásában kevés jelentőséggel bírnak (Lupi, 2005).
Két ismert ragadozó faj egyike a Haplothrips sp. (Thysanoptera: Tubuliphera),
amelyet részben az aknákban találtak az aknázómoly-lárvákon táplálkozva,
részben a levelek felszínén, amikor valószínűleg új zsákmány után kutattak. A
másik ragadozó faj a Campyloneura virgula mezeipoloska (Hemiptera: Miridae)
volt, amelyet a levelek felszínén figyeltek meg, amint szipókájával a levél
bőrszövetén keresztül a molylárvát szívogatja (Lupi, 2005). A
vadgesztenyelevél-aknázómoly ragadozói közül ismertek még egyéb poloskák,
a Haplothrips dissimissimus faj, valamint egyes bödelárvák (Thuróczy –
Reiderné, 1998). Újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a szívhangya
(Crematogaster scutellaris) dolgozói a C. ohridella lárváit és bábjait
fogyasztják (Radeghieri, 2004). Meglepetést okozott a doboló szöcskék
(Meconemidae) közé tartozó Meconema meridionale, amely megfigyelések
szerint az aknákat felhasítja és bennük talált C. ohridella lárvákat és bábokat
zsákmányul ejti (Lethmayer, 2005). Az utóbbi faj közeli rokona, a hasonló
ökológiai igényű M. varium (= M. thalassinum) a jelen értekezés vizsgálatainak
egyik helyszínén, Héderváron is gyakran fordult elő a vadgesztenyeleveleken.
Egy vizsgálatban a természetes ellenségek populáció-csökkentő hatását 5,14
%-ra becsülték, amelyből 4 % a parazitoidoknak, 1,14 % a ragadozóknak
köszönhető (Perju – Olteanu, 2004). A madarak, különösen a cinegék (Ham –
De Keijzer, 2005) egyedszám-mérséklő hatása a 3 %-ot is elérheti (Kehrli –
Bacher, 2003).