DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

29
mellett magasabb, de ez a rezervoárok és az avarmentes helyek közötti
fertőzöttség-gradienst nem magyarázza (Gilbert et al., 2003).
Egy vadgesztenyefán nagyobb valószínűséggel és gyorsabban telepszik meg
a moly, ha nagyobb vadgesztenyefa csoport tagja, mint ha magányosan áll, és
környezetében nem található fajtársa. Ennek nem mond ellent Kükedi (1999,
2000 in Kükedi, 2001) megállapítása, mely szerint a magányosan álló
vadgesztenyefák viszont általában érzékenyebben ragálnak a károsításra.
A C. ohridella populációdinamikája Gilbert és szerzőtársai (2003) szerint a
Pulliam (1998) által leírt „source-sink” modellt követi. A modell szerint a faj
egy vagy több populációja rendszeresen a fenntartásához szükséges
mennyiségnél nagyobb számú egyedet termel, amelyek kedvezőtlen (negatív
növekedési rátájú) élőhelyek felé vándorolva időről időre kialakítják vagy
fenntartják az ottani populációt. A vadgesztenyelevél-aknázómoly
populációnövekedési rátája a lehullott levelek téli vagy kora tavaszi
megsemmisítése miatt egyes élőhelyeken (sink) negatív, míg a megmaradó
avarral rendelkező élőhelyek (source) nagy populációnövekedési rátájukkal
évente nagy mennyiségben hoznak létre szám feletti egyedeket, melyek a „sink”
helyek felé elvándorolnak. A C. ohridella példáján elsőként sikerült
megfigyelni ilyen source-sink rendszert városi környezetben, amelyet eredetileg
szigetekre való rendszeres újrabetelepülésre dolgoztak ki (Gilbert et al., 2003).
A vadgesztenyelevél-aknázómoly populációinak egyedszáma évről-évre
változó, ennek ellenére megfigyelhető, hogy miután a moly egy élőhelyre első
alkalommal betelepült, néhány esztendőn át növekvő populációjával kell
számolni, míg el nem éri az adott élőhelyre jellemző eltartóképességet.
Megállapodott, eltartóképességhez közeli populációméret esetén is azonban
szignifikánsan kisebb az egyedszám a „sink”, mint a „source” élőhelyeken.
Másképp kifejezve ez azt jelenti, hogy azokon az élőhelyeken, amelyeket a
repülő imágóknak minden tavasszal újra meg kell hódítaniuk, mert a lehullott
leveleket rendszeresen megsemmisítik, nem tud kialakulni az élőhelyre
egyébként jellemző nagy populációméret. Ez ismét az avarlevelek
megsemmisítésének hatékonyságát és kiemelt fontosságát jelzi (Gilbert et al.,
2003).
A fertőzöttség-gradiens hosszúsága (a source-sink helyek távolsága)
természetesen sok tényezőtől, az utak, épületek elhelyezkedésétől, az uralkodó
széliránytól stb. függ, de – három generáció adatait figyelembe véve – kb. 1500-
1700 m-re tehető. Egy „source” és egy „sink” élőhely esetében akkor alakulhat
ki ugyanakkora populáció két egymást követő generációban, ha távolságuk nem
nagyobb néhány száz méternél. Ez nem áll ellentétben a C. ohridella hosszú
távú terjedésének 60 km/éves becsült értékével, hiszen az ilyen nagyléptékű
terjedés általában passzív szállítódással van összefüggésben (Šefrová -
Laštůvka, 2001 in Gilbert et al., 2003), míg a városon belül az aktív repülésnek
nagy a jelentősége (Gilbert et al., 2003).