DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

17
2.3. A vadgesztenyelevél-aknázómoly tápnövényei és kártétele
A vadgesztenyelevél-aknázómoly kártételének gazdasági és esztétikai
jelentősége
1994-ig a vadgesztenyefák a legegészségesebb fák közé tartoztak
Magyarországon, különösebb gondozást nem igényeltek (Kükedi, 2001).
Többnyire jelentéktelen kártevőjük volt a vadgesztenye-levélatka (Oxypleurites
carinatus, ma érvényes nevén Shevtchenkella carinata), a közönséges
takácsatka (Tetranychus urticae), és néhány aknázómoly faj (Cnephasiella
incertana, Cnephasia chrysantheana), a patogének közül pedig a guignardiás
levélfoltosság (Guignardia aesculi) okozott nyirkos helyeken időnként károkat
(Deschka – Dimić, 1986; Czencz – Bürgés, 1996; Jurc, 1997; Szőcs et al., 1997;
Milevoj – Maček, 1998). A vadgesztenyelevél-aknázómoly megjelenésével
azonban a helyzet alapvetően megváltozott, a vadgesztenyefák súlyosan
károsított fákká váltak (Kükedi, 2001).
A megtámadott fák levelein a lárvák aknákat képeznek, amelyek területe a
lárva fejlődésének befejeztével kb. 1,5-2,5 cm 2 (Deschka – Gusenleitner, 1993;
Lupi, 2005), képanalizáló programmal végzett mérés szerint átlagosan 2,15 cm 2
(Lupi – Jucker, 2004). Az első stádiumú lárvák aknájának átmérője kb. 2 mm
(9. kép), a második stádiumúaké 4 mm, a harmadik stádiumúaké 9 mm,
mindhárom fejlődési fokozat esetében kör alakú (Šefrová, 2001), leszámítva az
először kialakuló farokszerű részt. A növényi szöveteket fogyasztó (tissue
feeder) 4-5. stádium az akna méreteit már aszimmetrikusan növeli (Zelenko –
Devetak – Stelzl, 1999; 10. kép).
Nyár végén, súlyos fertőzés esetén Lupi (2005) szerint több tucat akna is
előfordulhat egy levélen (11. kép), míg más szerzők 210-350 db aknáról is
beszámolnak levelenként (Deschka – Gusenleitner, 1993). Számítások szerint
egy 1000 cm 2 felületű, kifejlett levélen legfeljebb 465 lárva fejlődhet ki (Lupi –
Jucker, 2004). A súlyosan fertőzött levelek elpusztulhatnak és lehullhatnak
(Lupi, 2005), és különösen aszályos években korai lombhullás következik be
(pl. Deschka – Gusenleitner, 1993; Kehrli – Bacher, 2004; 12. kép).
A levelek élettartama akár 30 %-kal is csökkenhet (Salleo et al., 2003),
általában a szokásosnál 8-10 héttel korábban elveszítik fotoszintetizálóképességüket
(Šefrová, 2003). A fotoszintetikus aktivitás csökkenése az
aknázott felület növekedésével arányosan csökken, az aknák közötti zöld
levélrészek fotoszintetikus apparátusa ugyanis normálisan folytatja működését
(Nardini et al., 2004). Ilyenkor természetesen a vadgesztenyetermés csökkenése,
súlyosabb esetekben elmaradása is bekövetkezik (Reiderné, 1997 in Kükedi,
2001). Thalmann és munkatársai (2003) szerint a C. ohridella kártétele