DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

13
2.2. A vadgesztenyelevél-aknázómoly felfedezése, eredete, terjedése és
jelenlegi előfordulása Európában
A vadgesztenyelevél-aknázómoly felfedezése, terjedése és jelenlegi
előfordulása Európában
A vadgesztenyelevél-aknázómolyt (Cameraria ohridella Deschka & Dimić,
1986) (Lepidoptera, Gracillariidae) Macedóniában, az Ohridi-tó mellett
fedezték fel vadgesztenyén (Aesculus hippocastanum L. 1753,
Hippocastanaceae) 1984-ben, egy tömeges fellépése alkalmával, és mint
tudományra új fajt írták le 1986-ban (Deschka – Dimić, 1986; Freise – Heitland,
2001, 2004/a; Lupi, 2005). Azóta szerte Európában a vadgesztenyefák
legjelentősebb kártevőjévé vált. Tömeges terjedése példa nélkül álló a
rendszertanilag közel álló fajok között (Šefrová - Laštůvka, 2001). A faj
megjelenése után általában két év telik el, amíg a vadgesztenyefák tömeges
fertőzésére kerül sor egy adott élőhelyen, ennek megfelelően sokszor a
felfedezése is egy-két évvel a megtelepedése után történik. A felfedezését
követő első években - az Ohridi-tó melletti tömeges előfordulása ellenére - a
következő évtizedek eseményeit még nem lehetett előre látni. A faj leírói még
egy ismeretlen korlátozó tényezőnek tulajdonítják, hogy a C. ohridella – pl. a
rokon Phyllonorycter fajokkal ellentétben – nem hódított meg nagyobb
területeket (Deschka – Dimić, 1986).
A faj a felfedezési helyről kiindulva minden irányban egyenletes
sebességgel terjedt, ami a légáramlásokkal való passzív sodródásra utal (Šefrová
- Laštůvka, 2001; Šefrová, 2003). Más szerzők szerint a moly terjedése nem
mindenütt követ szabályos mintázatot, és nem lehet kizárni a hosszú távú
terjedésben az ember szerepét (Gilbert et al., 2004/a). Elterjedési területének
növekedése így egyre táguló, viszonylag szabályos koncentrikus körökkel
rajzolható meg, ami alól csak a Linz környékén való 1989-es megjelenése képez
kivételt - ide a faj antropogén úton, járművekkel való behurcolással került
(Deschka – Gusenleitner, 1993; Tomiczek, 1997; Hellrigl, 2002). Behurcolása
Ausztriába mindössze egy alkalommal történt a populációgenetikai vizsgálatok
szerint, az ország C. ohridella népessége ebből a populációból származik. A
behurcolt populáció - a több város környékéről vett mintákban talált
homozigóták szokatlanul nagy aránya alapján - feltételezhetően viszonylag
kevés egyedből állhatott (Perny, 1997). Valószínűleg egész Európára igaz a
megállapítás, hogy a C. ohridella populációk genetikai állományuk tekintetében
rendkívül egységesek (Kovács – Stauffer – Lakatos, 2000). A moly a
továbbiakban mindkét központból (Ohridi-tó és Linz) egyenletes sebességgel,
légáramlásokkal szállíttatva folytatta terjedését minden égtáj irányába. A moly
terjedésének sebessége így is igen nagy, 60-70 km/év (Šefrová - Laštůvka,
2001), más számítások alapján kb. 100 km/év (Heitland – Kopelke – Freise,