DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

80
Baryscapus nigroviolaceusét V. 17-18-án, a még jelentősebb mennyiségben
fogott Cirrospilus viticoláét (28. kép) V. 13-14-én. A Pnigalio agraules
összesen 4 példánya IV. 30. és V. 5. között kelt ki.
Az alsó lombkoronaszint egyes fémfürkész fajai általi parazitáltságot a 13.
táblázatban találjuk.
A 2000. évi gyűjtésből kapott (2001. évi) rajzásgörbéket összevetettük a két
évvel korábbi vizsgálat (1998, Hédervár) hasonlóan feldolgozott eredményeivel
(Horváth – Benedek, 2001). Az akkor kapott (1999. évi) rajzásgörbék a 26.
ábrán láthatók. A grafikon szerint a vadgesztenyelevél-aknázómoly telelő
nemzedékének rajzáscsúcsa 2001. április 21-re esett, vagyis ekkor kelt ki egy
nap alatt a legtöbb imágó. A parazitoidok rajzáscsúcsa ettől többé-kevésbé
eltérő időpontban következett be, egyes fajok a molynál korábban, mások
későbben rajzottak. Ugyanezeket az adatokat más megközelítésben mutatja a
27. ábra: az egyes telítési görbék és az 50 %-ot jelölő vízszintes vonal
metszéspontja azt az időpontot adja meg, amikor az adott parazitoid faj
egyedeinek fele kikelt a mintából. A görbék tanúsága szerint számos faj –
köztük a nagy egyedszámú M. frontalis és a Pnigalio fajok – pár nappal
korábban rajzott a molynál, ugyanakkor a még szintén jelentős C. trifasciatus és
B. nigroviolaceus később vagy jóval később.
Az 1998-1999. évi illetve a 2000. évi gyűjtésekből származó levélmintákból
tehát hasonló eltolódásokat tapasztaltunk a moly és a fémfürkészek
rajzáscsúcsait illetően. Még az eltolódások mértéke is hasonló volt a két esetben
fajonként.
Grabenweger (2001/a) szerint a tavaszi rajzáskor a vadgesztenyelevélaknázómoly
telelő parazitoidjainak nagyobbik része még a moly előtt kirajzik.
Az 1998-1999. évi telelő parazitoid közösségre ez a mi vizsgálatainkban is
igaznak bizonyult, hiszen a parazitoid egyedek csaknem ¾-ét a korán rajzó
Pnigalio fajok és a M. frontalis adták (28. ábra). A Grabenweger által
tanulmányozott élőhelyeken ugyanezek a fajok voltak dominánsak. Saját
vizsgálatainkban a 2001-es rajzáskor azonban már a kinevelt egyedek 56,41 %a
Pediobius saulius, 5,41 %-a Cirrospilus viticola és 12,54 %-a B.
nigroviolaceus volt, amelyek mind későn rajzó fajok és összesen 74,36 %-ot
tettek ki (5. táblázat). A Pnigalio fajok súlya drasztikusan csökkent, a
jelentősebb fajok közül csak a M. frontalis rajzott a molynál korábban. A
molynál korábban illetve későbben rajzó fémfürkészek aránya tehát két
esztendő alatt 3:1-ről 1:3-ra, vagyis ellentettjére változott. Elképzelhető, hogy a
parazitoidok tömeges rajzásának későbbre tolódása szintén a parazitoid
közösség adaptációjának a jele.
Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy a parazitoidok Grabenweger
(2001/a) által leírt kímélése - a lehullott levelek adott időpontban való
megsemmisítésével, a parazitoidok csúcsrajzása után, de a moly csúcsrajzása