DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

59
a már említett okokból kifolyólag – nincs folytonosság, de 2002-2003-ban a
parazitáltság megint úgy változik, mintha a két évet nem is választaná el téli
nyugalmi időszak. A három élőhely közül Patkányosnál nehezebben ismerhető
fel, de itt is megvan az egyes évek összefüggése. A parazitáltság Gombócoshoz
képest is alacsonyabb értékeit és nagyobb ingadozását (az évek között, és egy
éven belül) itt az okozhatja, hogy ezen az élőhelyen mindössze egy
vadgesztenyefa található, amelynek parazitoid populációi kisebbek és
sérülékenyebbek, mint Héderváron vagy Gombócosban. A 6. ábra szerint
Medvénél is igen nagy volt a parazitáltság évközi ingadozása, feltehetően
ugyanezen okból, bár az összesített parazitáltság nagyon magas.
Mindezek megerősítik azt a feltételezésünket, hogy a vadgesztenyefák
parazitoid közössége legalábbbis többé-kevésbé ragaszkodik élőhelyéhez, és
nem vándorol évente más tápnövényeken levő gazdákra.
További lehetséges magyarázatként az is elképzelhető, hogy az ártereken
álló vadgesztenyefákat az aknázómoly néhány évvel később támadta meg, mint
a szigetközi főúthoz közeli hédervári vadgesztenyesort. A vadgesztenyelevél-
aknázómoly gyors európai elterjedését ugyanis többek között azzal
magyarázzák, hogy a faj antropogén úton terjed, és a parkoló járművekre
hullott, aknákat tartalmazó levelek révén a közúti vagy vasúti forgalommal
rövid idő alatt nagy távolságokat tehet meg (pl. Milevoj – Macek, 1997;
Deschka – Gusenleitner, 1993). Azok az élőhelyek, amelyek a forgalmasabb
közutaktól távolabb helyezkednek el, feltehetően később, az imágók széllel való
sodródásával fertőződnek meg.
A 2. ábra szerint Héderváron is hasonlóan változott (monoton növekedést
mutatott) a parazitáltság az első négy vizsgálati évben, mint az ártéri fák
esetében 2001-2003-ban, de csak addig, amíg a parazitáltsági fok a 30 %
közelébe nem ért. Ekkor következett be a parazitáltság visszaesése, ami az ártéri
fákon 2004-ben vagy az után lett volna várható, azonban ezekről az évekről már
nem rendelkezünk adatokkal. A 30 % feletti parazitáltság után fellépő esetleges
nagyobb ingadozások okait újabb vizsgálatokkal kell tisztázni. Elképzelhető,
hogy a fémfürkészek a nagyobb egyedsűrűséggel összefüggő nagyobb stressz
miatt (esetleg egy aknában több egyed) érzékenyebbé válnak a környezeti
hatásokra, pl. az előbb említett alacsony téli hőmérsékletekre, s ez is hozzájárul
a 2002. évihez hasonló visszaesésekhez.
A közúti forgalomból kieső ártéri élőhelyek későbbi meghódítására utal az
is, hogy az egyes gyűjtési időpontok között a parazitáltság nagymértékben
ingadozik (13-14. és 16. ábra), míg a hédervári élőhelyen a szezonon belüli
eltérések sokkal mérsékeltebbek (15. ábra). A különbség valószínűleg arra
vezethető vissza, hogy Héderváron - a vadgesztenyelevél-aknázómoly
feltételezett korábbi megtelepedése miatt - a parazitoid közösségnek hosszabb
idő állt rendelkezésére az adaptációra, és a gazda- és fémfürkész populációk