DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

67
vadgesztenyefák csoportban helyezkednek el, állományt alkotnak, és
védettebbek a környezeti hatásokkal szemben, mint a hédervári fasorok vagy az
út szélén álló bokrétafa Patkányosnál.
Az egyes parazitoid fajok súlya nagymértékben változott az évek során
mindhárom élőhelyen. A 6., 8., 11-12. táblázatok a kinevelt fémfürkész fajok
részvételét mutatják a C. ohridella parazitálásában. Az ártéri élőhelyeken min-
25. kép: Pteromalus semotus, ♀
degyik évben a P. saulius parazitálta a legtöbb aknázómolyt. Héderváron csak
2003-ban volt ez a faj a domináns, a másik két évben valamivel megelőzte a
Pnigalio agraules. Patkányoson a 2002. év - fentiekben említett - kivételes volta
a P. saulius esetében abban jutott kifejezésre, hogy nemcsak még inkább
dominánssá vált (az összes parazitoid egyed 88,6 %-a volt ekkor P. saulius, 12.
táblázat), hanem abszolút értelemben is több aknázómolyt parazitált, mint előző
évben. Héderváron a P. saulius által okozott parazitáltság kisebb ugyan 2002ben,
mint 2001-ben, de a parazitoid közösségben betöltött szerepe nagyobb,
egyedszámaránya 34,4 %-ról 44,1 %-ra emelkedik (5. táblázat). Úgy tűnik
tehát, hogy a nagy egyedszámban előkerült fajok közül ez viselte legjobban a
2001-2002. évi tél kedvezőtlen időjárását.
Az ártéri élőhelyeken 2001-ben a P. agraules a C. ohridella második
leggyakoribb parazitoidja, de a következő években jelentősége csökken.