DOKTORI (PhD) - Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság

31
közvetlen napsugárzásnak kitett leveleken fejlődnek, a kedvezőbb
mikroklímának köszönhetően rövidebb idő alatt imágóvá alakulnak, mint az
árnyékolt leveleken levők (Birner – Bohlander, 2004). Az elmélet igazolására az
idézett szerzők a lombkorona külső, napnak kitett és belső, árnyékolt részein
leveleket jelöltek meg, és a hőmérsékletek alakulását, az aknák méretének
növekedését, valamint a bennük levő fejlődési alakok átalakulását figyelemmel
kísérték. Az aknák növekedése és a lárvafejlődés a két csoportban szignifikáns,
de meglepő különbséget mutatott. A napsugárzásnak kitett leveleken az aknák
átlagosan 23, míg az árnyékban levőkön 15 napig voltak növekedésben. A teljes
kifejlődési idők (a max. 1 mm 2 -es aknák megjelenésétől az imágók kikeléséig)
között mindössze 3 nap különbség volt, de a t-próba e tekintetben is
szignifikáns különbséget mutatott a két csoportnál.
Az árnyékban fejlődő aknák átlagos területe (204 mm 2 ) ugyanakkor
nagyjából kétszer akkora volt a vizsgálat eredményei szerint, mint a napon
fejlődőké (102 mm 2 ). A napnak kitett levelek átlagos száraztömege 7,9 mg/cm 2
volt, jóval nagyobb, mint az árnyékban fejlődőké (3,2 mg/cm 2 ).
Az eredmények a szerzők véleménye szerint arra utalnak, hogy a közvetlen
napsugárzás a lárvák fejlődésére kedvezőtlen hatással van, a lárvák fejlődését
lassítja. Ennek oka valószínűleg az optimálisnál magasabb hőmérséklet és az
intenzívebb párologtatás kiváltotta vízhiány. Az árnyékolt leveleken tapasztalt
nagyobb aknaméret a levelek kisebb száraztömegének és az eltérő
levélszerkezetnek tulajdonítható. A kisebb száraztömeg nagyrészt a magasabb
cellulóztartalomnak köszönhető, ami a nem cellulózzal táplálkozó C. ohridella
lárvák számára nem kedvező (Birner – Bohlander, 2004).
2.7. A C. ohridella sikerességének okai, a populációk stabilitásának
forrásai, mortalitási tényezők
A vadgesztenyelevél-aknázómoly sikerességének okai
A C. ohridella rövid idő alatt a vadgesztenyefák legsúlyosabb kártevőjévé
vált Európában (Lupi, 2005). Az új kártevő sikeressége, gyors terjedése és
szokatlanul nagy egyedsűrűsége mögött valószínűleg több ok húzódik meg.
Lupi (2005) szerint az egyik ok a moly magas reprodukciós rátája, a másik
pedig az európai városokban fellelhető vadgesztenyefák nagy száma. Milánóban
pl. egy összeírás alkalmával 2400 darab vadgesztenyefát számoltak meg a város
közterein (Lupi, 2005). A nagy mennyiségben jelen levő, más kártevők által
kiaknázatlan táplálékforrás ill. élőhely olyan ökológiai niche-t jelent, ami eddig
betöltetlen volt. Deschka és Dimić (1986) a tömeges előfordulás egyik okának –
az alacsony parazitáltság mellett – szintén a kis interspecifikus konkurenciát
látja.