1DISPUTATartalom

Hamis vallomások
Adalékok Király Béla legújabb emlékiratához
DISPUTA Lépcsôk
40
Király Béla legújabb emlékirata A forradalom
folytatása Ázsiában 1961 (Budapest:
Atlanti Kutató és Kiadó Alapítvány, 2003),
beszámoló a szerzô 1961-ben tett ázsiai
útjáról. A szerzô emlékiratában azt állítja,
hogy útja a magyar érdekeket szolgálta. Az
út célja során arra törekedett, hogy gátat
állítson azon szándékok megvalósulása elé,
melyek arra irányultak, hogy a „magyar
ügy [az ENSZ-ben] lekerüljön a közgyûlés
napirendjérôl” (40. o.). Király sikerként
élte meg az utat, amire az emlékirat címe
is utal, hiszen másként nem tarthatná az
utazást az 1956-os forradalom ázsiai folytatásának.
A szakirodalom mind ez ideig
semmit sem tudott arról, hogy a magyar
forradalom Ázsiára is kiterjedt volna.
Elôbb vizsgáljuk meg a tényeket, melyek
alapján mintha másról lenne szó. Írása
arról tanúskodik, hogy Király maga is tisztában
van azzal a ténnyel, miszerint a magyar
kérdés 1961-ben a szerzô ázsiai utazása
nélkül is az ENSZ-közgyûlés napirendjén
maradt volna. Az utazás célja valójában az
volt, hogy az utazó amerikai megbízói utasításai
szerint eljárva a helyi kormányokat
és hadseregeket ösztönözze a kommunizmus
elleni harcra (aminek vajmi kevés köze
volt a napirenden lévô magyar ügyhöz).
Király 1957-ben alapította meg a Magyar
Szabadságharcos Szövetséget (MSZSZ).
Az emlékiratokban azt állítja, hogy ezt a
szövetséget képviselte a Távol-Keleten. Az
MSZSZ arra utasította, hogy „folyamodjon
kormányokhoz. …szakszervezetekhez, ifjúsági
szervezetekhez a célból, hogy megnyerje
az ázsiai közvélemény támogatását
a magyarok és a többi kelet-közép-európai
nemzet harcához, amelyet önrendelkezésükért
folytatnak” (sic). Az amerikai magyar
szabadságharcosok, mint Király írja,
„fillér nélküliek” voltak (l. 101. o.), s ennek
okán feltehetô a kérdés, hogy honnan
szerezte Király vezérôrnagy az útiköltséget
két hónapos útjára, amely Hawaiiba, Japánba,
Tajvanba, Hongkongba, Fülöp-szigetekre,
Thaiföldre, Malajziába, Szingapúrba,
és Dél-Vietnamba vitte? Erre a kérdésre
akaratlanul is választ ad, amikor kijelenti,
hogy a thaiföldi kormány vezetôi „rokonszenveztek
az üggyel, amelyet képviseltem,
és tudatában voltak annak, hogy az amerikai
szervezetek mellett a kormány is támogat”
(l. 91. o.).
Király azonban sehol nem ír arról, hogy
az amerikai kormány melyik része, melyik
szervezete támogatta az MSZSZ-t, azt a
„társadalmi szervezetet” (l. Iratok az emigrációról,
1957–1990, szerk. Király Béla, Balogh
Piroska, Vitek Tamás [Budapest: Atlanti
Kutató és Kiadó Közalapítvány], 120.
o.), amely Királyt politikai körútjára indította.
A Külügyminisztérium, a Hadügyminisztérium
vagy a CIA? Erre a kérdésre
Király szövege alapján nem találunk választ.
Némi támpontot ad a 42. oldal, ahol
a következôket olvassuk: „Barátaim elintézték,
hogy az Egyesült Államok csendesóceáni
flottájának parancsnoka Hawaiiban
(Pearl Harbor) meghívjon elôadást tartani
a forradalomról személyi állományának.
Majd ezt összekötötték egy, a Szabad Európa
Bizottság (SZEB) számára rendezett
pénzgyûjtési rendezvénnyel, amelynek
így én lettem a szónoka”. Rejtély marad,
hogy kik voltak ezek a „barátok”. A szerzô
nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a SZEB
pénzgyûjtési forrásokból, „nem pedig a CIA
költségvetésének terhére mûködött”… Vajon
miért teszi ezt?
James G. McCargar, a CIA tagja szerint
„nyílt titok” volt mindenki számára, hogy
a SZEB-et a CIA hozta létre (l. James G.
McCargar A Szabad Európa Bizottság és a
magyar emigránsok 1956-ban,” in. Az 1956-
os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs
és Kutatóintézete Közalapítvány,
Évkönyv 1996/1997, 274. o.). Milyen
minôségben lehetett a SZEB rendezvényének
szónoka Király Béla?
Vallomásaiból kitûnik, hogy Király Béla
Japánban, Tajvanban és a Fülöp-szigeteken
magas rangú katonatisztekkel is konzultált,
vezérkari és tiszti iskolákban adott
elô, amire az MSZSZ nem hatalmazhatta fel.
A hidegháború kritikus idôszakában megbízói
feltehetôen azért utaztatták Király
vezérôrnagyot Távol-Keletre, hogy kommunistaellenes
beszédeivel, amelyekben a
forradalomra és a mártír halált halt Nagy
Imrére, Maléter Pálra, és Gimes Miklósra hivatkozott,
erôsítse a morált a helyi hadseregekben,
s a társadalom értelmiségi elitjében
életben tartsa az antikommunizmust.
Útján fôképpen tisztekkel, katonákkal és
kadétokkal találkozott, ami azt mutatja,
hogy nem a papírra vetett megbízatását
teljesítette, hiszen abban szó sem volt a