29.09.2015 Views

1DISPUTATartalom

2004. május PDF, 1692kB

2004. május PDF, 1692kB

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

ték mûképzô szabályai” a korábbinál lényegesen<br />

nagyobb teret kapnak, ám „lényegi”<br />

és akcidentális világ szétválaszthatatlansága<br />

– legalábbis ebben a formában, vagyis<br />

nyelvi aspektusból – erôsen vitatható. Ez<br />

a megkülönböztetés ugyanis minden olyan<br />

esetben megtehetô, ha ahhoz valamilyen<br />

értékprezentációt tükrözô szempont vagy<br />

szempontrendszer adva van. Márpedig a<br />

Tandori értekezô prózájában megnyilvánuló<br />

nyelvi magatartás feltétlenül ilyen szempontrendszernek<br />

tekinthetô.<br />

Tandori prózájának egyik alapvetô jellegzetessége<br />

az elbeszélô környezô világának<br />

aprólékos, dokumentumszerû rögzítése.<br />

A rendszernek az elbeszélô itt maga is<br />

része: épp’ az összefüggés által adott<br />

biztonság, az állandó háttér jelenti<br />

azt a megtartó erôt, amely<br />

az irodalmi szövegekben<br />

lenyûgözô variációs készséggel,<br />

nem kevés intellektuális<br />

játékossággal<br />

mint alap, végül is<br />

állandóan megjelenik.<br />

Az értekezô<br />

prózai mûvekben ennek<br />

a „meglévô”-nek a folyamatos<br />

számbavétele nem más, mint a környezet<br />

utalásrendszerként megmutatkozó<br />

bizonyosságának szerény tudata a jelképes<br />

vagy teoretikus (azaz e környezô világból<br />

„kilépô”) megismeréssel szemben. Ahogy<br />

egy szép Hamlet-reminiszcenciában írja<br />

Tandori: „...s vajon túl számosan is nem<br />

gondolják-e magabízón, hogy több dolgokról<br />

tudna bölcselmük, mintsem effélét<br />

felfogni képes, holott elfelejtik fontosnak<br />

érezni, hogy e »több dolgok« elsôsorban<br />

vannak, ezeket nem tudni kell, hanem úgy<br />

kell lennünk magunknak, bármily szerény<br />

alakban test- s szellemleg, hogy legyenek;<br />

így marad mindig világ az a görccsel felfogható<br />

»világ«, így minden, ami állítólag nem<br />

az, lesz modell vagy hasonlat, pedig hát<br />

miért tüntetnénk ki bár oly számos mód<br />

tudott s élt világot azzal, hogy okvetlen<br />

mását keresnénk, róla szólnánk feltétképp<br />

és egyáltalán.” 2 Az emlékek idézése révén<br />

kirajzolódó környezô világ az elbeszélô önazonosságának<br />

legfôbb biztosítékává válik,<br />

a mulandóság állandó, gyötrô jelenlétében<br />

megfogalmazódó identifikáció pedig a<br />

Tandori-bölcselet legfôbb témájává.<br />

Az irodalmi szövegek dokumentumszerû<br />

emlékidézése során kitüntetett szerephez<br />

jut a „szubjektív elbeszélô” tárgyszemlélete.<br />

3 Azzal, hogy személyes vonatkozásokkal<br />

ruházza fel, úgy teszi jelentôségteljessé<br />

az ôt körülvevô tárgyakat, hogy egyszersmind<br />

megfosztja ôket eddigi, inadekvátnak<br />

bizonyult jelentésüktôl. Ilyen módon<br />

természetes környezetét – nem egyszer<br />

– teremtett környezettel cseréli fel, ami<br />

azonban horizontjának rendszer-jellegét, s<br />

benne saját pozícióját nem érinti.<br />

Az ember számára a „világhoz<br />

való felemelkedés”<br />

nem jelenti a környezô<br />

világ elhagyását. Egy<br />

másféle, szabad, távolságtartó<br />

viszonyulást jelent,<br />

melynek nyelvi jellegû végrehajtása<br />

Tandori értekezô<br />

prózájában az elbeszélô reflexiója<br />

révén valósul meg.<br />

A reflexió distanciateremtô képessége<br />

teszi lehetôvé a dolgok „önálló<br />

máslét”-ként való megmutatkozását.<br />

A reflexió elsôdlegessé válik a<br />

dokumentaritáshoz, a környezô világgal<br />

szembeni szabadság pedig annak<br />

megtartó erejéhez képest.<br />

Reflexióról Tandori értekezô prózájában<br />

legalább háromféle értelemben beszélhetünk.<br />

Az elbeszélô egyrészt reflektál a<br />

vele és környezetével történô majd’ minden<br />

nüanszra; másrészt reflektál az írás folyamatára<br />

(a szövegek így megszületésükrôl,<br />

a megformálás nehézségeirôl is szólnak 4 );<br />

harmadrészt pedig a környezô világában<br />

elfoglalt helyzetére, illetôleg e horizontra<br />

mint utalásegészre.<br />

Tandori beszédszerû szövegei esetenként<br />

fecsegésként, szószátyárságként<br />

nyilatkoznak meg, ám ez furcsa mód nem<br />

valamiféle „ködösítést”, mint inkább a mindennapi<br />

dolgok transzcendensként való<br />

bemutatásában megvalósuló pontosításigényt<br />

jelez. 5 Heidegger szerint a „fecsegés<br />

feltárja a jelenvalólét számára a saját világához,<br />

a másokhoz és önmagához viszonyuló<br />

megértô létét, úgy azonban, hogy ez<br />

a valamihez viszonyuló lét talajtalan lebe-<br />

2<br />

Tandori Dezsô: A meghívás fennáll. Bp., 1979. 450.<br />

3<br />

Vö. Szegedy-Maszák Mihály: Az irodalmi mû alaktani hatáselmélete. In: Szili József (szerk.):<br />

A strukturalizmus után. Bp., 1992. 143.<br />

4<br />

Vö. Margócsy István: ...Lehull az ékezet. Holmi, 1992/6. 860.<br />

5<br />

Vö. Radnóti Sándor: „Lösz vögösz”? In: uô.: Mi az, hogy beszélgetés? Bp., 1988. 237.<br />

DISPUTA Mûhely<br />

55

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!