1DISPUTATartalom
2004. május PDF, 1692kB
2004. május PDF, 1692kB
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ték mûképzô szabályai” a korábbinál lényegesen<br />
nagyobb teret kapnak, ám „lényegi”<br />
és akcidentális világ szétválaszthatatlansága<br />
– legalábbis ebben a formában, vagyis<br />
nyelvi aspektusból – erôsen vitatható. Ez<br />
a megkülönböztetés ugyanis minden olyan<br />
esetben megtehetô, ha ahhoz valamilyen<br />
értékprezentációt tükrözô szempont vagy<br />
szempontrendszer adva van. Márpedig a<br />
Tandori értekezô prózájában megnyilvánuló<br />
nyelvi magatartás feltétlenül ilyen szempontrendszernek<br />
tekinthetô.<br />
Tandori prózájának egyik alapvetô jellegzetessége<br />
az elbeszélô környezô világának<br />
aprólékos, dokumentumszerû rögzítése.<br />
A rendszernek az elbeszélô itt maga is<br />
része: épp’ az összefüggés által adott<br />
biztonság, az állandó háttér jelenti<br />
azt a megtartó erôt, amely<br />
az irodalmi szövegekben<br />
lenyûgözô variációs készséggel,<br />
nem kevés intellektuális<br />
játékossággal<br />
mint alap, végül is<br />
állandóan megjelenik.<br />
Az értekezô<br />
prózai mûvekben ennek<br />
a „meglévô”-nek a folyamatos<br />
számbavétele nem más, mint a környezet<br />
utalásrendszerként megmutatkozó<br />
bizonyosságának szerény tudata a jelképes<br />
vagy teoretikus (azaz e környezô világból<br />
„kilépô”) megismeréssel szemben. Ahogy<br />
egy szép Hamlet-reminiszcenciában írja<br />
Tandori: „...s vajon túl számosan is nem<br />
gondolják-e magabízón, hogy több dolgokról<br />
tudna bölcselmük, mintsem effélét<br />
felfogni képes, holott elfelejtik fontosnak<br />
érezni, hogy e »több dolgok« elsôsorban<br />
vannak, ezeket nem tudni kell, hanem úgy<br />
kell lennünk magunknak, bármily szerény<br />
alakban test- s szellemleg, hogy legyenek;<br />
így marad mindig világ az a görccsel felfogható<br />
»világ«, így minden, ami állítólag nem<br />
az, lesz modell vagy hasonlat, pedig hát<br />
miért tüntetnénk ki bár oly számos mód<br />
tudott s élt világot azzal, hogy okvetlen<br />
mását keresnénk, róla szólnánk feltétképp<br />
és egyáltalán.” 2 Az emlékek idézése révén<br />
kirajzolódó környezô világ az elbeszélô önazonosságának<br />
legfôbb biztosítékává válik,<br />
a mulandóság állandó, gyötrô jelenlétében<br />
megfogalmazódó identifikáció pedig a<br />
Tandori-bölcselet legfôbb témájává.<br />
Az irodalmi szövegek dokumentumszerû<br />
emlékidézése során kitüntetett szerephez<br />
jut a „szubjektív elbeszélô” tárgyszemlélete.<br />
3 Azzal, hogy személyes vonatkozásokkal<br />
ruházza fel, úgy teszi jelentôségteljessé<br />
az ôt körülvevô tárgyakat, hogy egyszersmind<br />
megfosztja ôket eddigi, inadekvátnak<br />
bizonyult jelentésüktôl. Ilyen módon<br />
természetes környezetét – nem egyszer<br />
– teremtett környezettel cseréli fel, ami<br />
azonban horizontjának rendszer-jellegét, s<br />
benne saját pozícióját nem érinti.<br />
Az ember számára a „világhoz<br />
való felemelkedés”<br />
nem jelenti a környezô<br />
világ elhagyását. Egy<br />
másféle, szabad, távolságtartó<br />
viszonyulást jelent,<br />
melynek nyelvi jellegû végrehajtása<br />
Tandori értekezô<br />
prózájában az elbeszélô reflexiója<br />
révén valósul meg.<br />
A reflexió distanciateremtô képessége<br />
teszi lehetôvé a dolgok „önálló<br />
máslét”-ként való megmutatkozását.<br />
A reflexió elsôdlegessé válik a<br />
dokumentaritáshoz, a környezô világgal<br />
szembeni szabadság pedig annak<br />
megtartó erejéhez képest.<br />
Reflexióról Tandori értekezô prózájában<br />
legalább háromféle értelemben beszélhetünk.<br />
Az elbeszélô egyrészt reflektál a<br />
vele és környezetével történô majd’ minden<br />
nüanszra; másrészt reflektál az írás folyamatára<br />
(a szövegek így megszületésükrôl,<br />
a megformálás nehézségeirôl is szólnak 4 );<br />
harmadrészt pedig a környezô világában<br />
elfoglalt helyzetére, illetôleg e horizontra<br />
mint utalásegészre.<br />
Tandori beszédszerû szövegei esetenként<br />
fecsegésként, szószátyárságként<br />
nyilatkoznak meg, ám ez furcsa mód nem<br />
valamiféle „ködösítést”, mint inkább a mindennapi<br />
dolgok transzcendensként való<br />
bemutatásában megvalósuló pontosításigényt<br />
jelez. 5 Heidegger szerint a „fecsegés<br />
feltárja a jelenvalólét számára a saját világához,<br />
a másokhoz és önmagához viszonyuló<br />
megértô létét, úgy azonban, hogy ez<br />
a valamihez viszonyuló lét talajtalan lebe-<br />
2<br />
Tandori Dezsô: A meghívás fennáll. Bp., 1979. 450.<br />
3<br />
Vö. Szegedy-Maszák Mihály: Az irodalmi mû alaktani hatáselmélete. In: Szili József (szerk.):<br />
A strukturalizmus után. Bp., 1992. 143.<br />
4<br />
Vö. Margócsy István: ...Lehull az ékezet. Holmi, 1992/6. 860.<br />
5<br />
Vö. Radnóti Sándor: „Lösz vögösz”? In: uô.: Mi az, hogy beszélgetés? Bp., 1988. 237.<br />
DISPUTA Mûhely<br />
55