1DISPUTATartalom
2004. május PDF, 1692kB
2004. május PDF, 1692kB
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
DISPUTA Lépcsôk<br />
52<br />
olyan fontos áramlataival ismerteti meg<br />
az olvasót, melyeknek befogadása hazánkban<br />
meglehetôsen töredékes és szigetszerû.<br />
Magyarországon a háború utáni francia<br />
gondolkodásból (mely jó darabig szinte az<br />
egész nyugati világ gondolkodását meghatározta)<br />
máig a posztstrukturalizmus és<br />
a dekonstrukció a legismertebb, háttérbe<br />
szorítva egyéb áramlatokat és iskolákat.<br />
Persze ez – ahogy a kötet nyitóírásában<br />
Tengelyi László is rámutat – egy nemzetközi<br />
erôviszony ekhószerû (késve visszhangzó)<br />
ismétlôdése, hiszen a fenomenológia más<br />
országokban is háttérbe szorult, és csak<br />
az utóbbi idôkben került újra a figyelem<br />
középpontjába, részben épp a posztstrukturalizmus<br />
kifáradása, illetve bizonyos<br />
(újabban elôkerülô) problémák meggyôzô<br />
megoldására való képtelensége miatt.<br />
A szám tehát új színekkel, áramlatokkal<br />
ismerteti meg az olvasóközönséget, ezt<br />
azonban nem csak más nyelven született<br />
szövegek fordításával teszi: ebben a számban<br />
is több olyan magyar szerzô tollából<br />
származó írást olvashatunk, melyek nem<br />
csupán közvetítenek, de önálló filozófiaielméleti<br />
teljesítményként, a maguk jogán<br />
is megállják a helyüket a nemzetközi palettán<br />
is. Mindenképp ilyen Tengelyi László<br />
már említett írása, Az élménytôl a tapasztalatig,<br />
mely a 2003. december 9-én a Vulgo<br />
Szalonban elhangzott elôadás szerkesztett<br />
változata. Tengelyi szövege ideális bevezetés<br />
a közelmúlt fenomenológiai törekvéseinek<br />
megértéséhez, hiszen gondolatmenete<br />
Husserltôl – „a modern fenomenológia atyjától”<br />
– indul, mégis a kortárs törekvések<br />
kontextusába illeszkedik. Kiindulópontja<br />
az értelemadó tudat problémája, amely egy<br />
esetleges csapda volta Husserlnél, amenynyiben<br />
a fenomének alapfeltételének tekintette<br />
ezt a tudatot. A kettô ilyetén kötése<br />
azzal a veszéllyel járhat, hogy „a dolgok és<br />
tények értelemalakzatokra való redukciója<br />
helyett most a világnak az értelemadó tudatra<br />
való redukcióját kapjuk eredményül”<br />
(4). A tét tehát egy olyan fenomenológiai elmélet<br />
kialakítása, mely nem sorol mindent<br />
a tudat fennhatósága alá, más szóval nem<br />
csupán élményekrôl (azaz tudattartalmakról)<br />
tud számot adni, de tapasztalatokról is,<br />
azaz olyasmirôl is, „ami elôreláthatatlan és<br />
meglepetésszerû újdonságként érkezik el a<br />
tudatba” (4). Olyan fenomenológia készül<br />
tehát itt, mely számol az újjal, a váratlannal,<br />
a tudat várakozásait keresztülhúzóval.<br />
Ebben az anti-husserliánus mozzanatban<br />
– a tudat relativizálásában, valamint az<br />
újszerû, az elvárásokat keresztülhúzó, a<br />
más hangsúlyozásában – az utóbbi évtizedek<br />
egyik legfontosabb törekvését láthatjuk,<br />
mely megjelent a legtöbb humán tudományban,<br />
és a cogitón kívül esô vidékek<br />
felé igyekszik szélesíteni az ember meghatározását.<br />
Tengelyi ezt a tapasztalat fogalma segítségével<br />
és a valóság olyan meghatározásával<br />
teszi, melyben annak tapasztalati<br />
értékét épp „az elôreláthatatlanság és<br />
uralhatatlanság adja meg” (8). Fontossá<br />
válik az ötlet fogalma is, amennyiben az<br />
is „váratlanul és elôreláthatatlanul érkezik”<br />
(9) és kívülrôl tör be „a tudat intencionális<br />
életébe, szerkezetváltást idézve<br />
elô annak értelemképzôdményei között”<br />
(9). Tengelyi írása azért is figyelemre méltó,<br />
mert az új értelem megjelenésének eme<br />
elméletét megpróbálja a tapasztalati vagy<br />
vad értelem nyelvi megformálódására is<br />
kiterjeszteni. (Ezt Merleau-Ponty kettôs<br />
tapasztalat elmélete segítségével teszi.)<br />
Szerzônk ezen a ponton jut arra a belátásra,<br />
hogy „a fenomenológia nem egyéb, mint<br />
azon értelemképzôdés leírása és elemzése,<br />
amely a tapasztalatban magától megindul<br />
és tudattalanul végbemegy” (11). Ez „az<br />
értelemképzôdés [azonban] nem választható<br />
el a kifejezésesemény tapasztalatától”<br />
(uo.). Ez vezet el a nyelv fenomenológiája<br />
szükségességének felismeréséhez, és ez az<br />
a pont, ahol a kortárs fenomenológia talán<br />
legközelebb jut a posztstrukturalizmussal<br />
való párbeszédhez. Tengelyi írása mindazonáltal<br />
csupán kijelöli ezt a helyet, a témáról<br />
nem sokat ír, amit pedig igen, az is megmarad<br />
jórészt a Merleau-Ponty-féle megoldás<br />
ismertetésénél, ami némi csalódás lehet<br />
azok számára, akiket a nyelvcentrikus<br />
posztstrukturalista elméletek megoldatlan<br />
problémái vezetnek a fenomenológia felé.<br />
A tanulmány vége is hasonló problémákat<br />
vet fel: szerzônk itt Jean-Luc Marion adományfenomenológiájának<br />
egyes belátásait<br />
emeli be érvelésébe, ugyanakkor adós marad<br />
az egyes belátások valódi indoklásával<br />
és az összefüggések igazi elemzésével. Tengelyi<br />
írása végsô soron tökéletes bevezetés<br />
a kortárs fenomenológia problémáiba, mely<br />
közérthetô stílusában egy sor szerzôvel,<br />
elgondolással és összefüggéssel ajándékozza<br />
meg az olvasót, ugyanakkor a felvázolt<br />
lehetôségek igazi kifejtését más írásokra<br />
bízza.<br />
Tengelyi bevezetô szövegét a Kiazmus<br />
blokk követi, mely Maurice Merleau-Pontyról<br />
szól, és három szöveget foglal magában:<br />
Merleau-Ponty A látható és a láthatatlan<br />
címet viselô (nagy jelentôségû, de<br />
gyakran enigmatikus és kidolgozatlan)<br />
munkajegyzeteit, valamint két, a francia
Change language