1DISPUTATartalom

azt kell megmutatnunk, hogy mink van,
nem azt, hogy mi Európába megyünk. Mi
ott vagyunk. Annak idején mi szerveztük,
rendeztük a Honfoglalás-kiállítást, amelyet
elôször Miskolcon, majd a Nemzeti
Múzeumban mutattunk be.
Csodálatos élményben volt
részem: ezerötszáz tárgyat
fényképeztem le. Nincs is
sokkal több honfoglalás
kori leletünk… Aki olyan
tarsolylemezt tud készíteni,
mint a mi honfoglalás
kori tarsolylemezünk, annak
munkája eredményét
közelrôl látva nem azt kell
mondanunk, hogy mi Európába
megyünk. Hanem azt,
hogy ôk jönnek ide…
■ A Közel az ég hozzám,
közel az Istenem címû,
a Felsô-Tisza-vidék református
templomait bemutató könyved
egyik tanulmányában Gáborjáni Szabó
Botond azt írta, hogy számodra a magyar
múlt lényegérôl vallanak az általad
lefotózott templomok: „az üzenet az
emberhez méltó életrôl, arról az értékfölötti
szépségrôl szól, amely a verejtékes
hétköznapoknak célt, értelmet, tartást
és távlatot adott és adhat holnap is”. Tapasztalataid
szerint ismerik az emberek
ezeket a páratlan értékû honi épületeket?
A hazai tájat?
A Felsô-Tisza-vidéken Europa Nostra-díjas
templomok vannak: például Sonkádon. Ha
ez a templom Svájcban lenne, tízesével állnának
sorban a látogatók. Magyarországon
„Aki olyan tarsolylemezt
tud készíteni,
mint a mi honfoglalás
kori tarsolylemezünk,
annak munkája eredményét
közelrôl látva
nem azt kell mondanunk,
hogy mi Európába
megyünk.”
pedig nem tudják, hol van
Sonkád. Vagy Szamosújlak,
Nagyszekeres, Beregdaróc.
Mert nincs erre igény. Itt
arra van igény, hogy „kimegyünk
törökbe”, és bevásárolunk,
különbözô bazárokat
keresünk fel. Az
egyik fotómon a mikepércsi
templom szerepel,
amely, ugye, Debrecentôl
néhány kilométerre található. A fényképet
látva, sokan megjegyezték: könnyû neked
ilyen templomot fotózni, mert gyakran
jársz Erdélyben… Szóval az emberek ész
nélkül mennek el a saját értékeik mellett.
Szomorú az is, hogy akadt olyan túrázó
– egyébként szellemi termékeket elôállító
közeg dolgozója –, aki egy felsô-Tisza-vidéki
emlékhely-látogató kiránduláson járva,
Szatmárcsekén megkérdezte, ide miért
jöttünk… Ha személyesen korábban nem is
járt ott, illene tudnia, hogy Kölcseynek ott
a sírja. Meg hogy ott született a Himnusz.
Ha tehát esetleg nem is énekli el a Himnuszt,
hajoljon meg. Mert a
világ legszebb imáját Kölcsey
írta. S Szatmárcsekére
egyszer mindenkinek el
kell látogatnia. Diáknak és
felnôttnek egyaránt. Harminc
évig dolgoztam a Kossuth-egyetemen,
s nemegyszer
tapasztaltam, hogy
mikor a hallgatókat arra
szólították, most énekeljék
el a Himnuszt, mondhatni,
szinte csend támadt… És
ôk az ifjúság java, merthogy
felvették ôket az
egyetemre. De mi nem adjuk
fel. Mert nagyon igaz a
gondolat: amelyik nép nem
ismeri a múltját, annak jövôje sincs.
■ Az ôsök, a múlt becsülésérôl szóltunk. Elmondanád,
hogyan kerültek hozzád az
udvaron álló fejfák?
Amikor Miskolcon a honfoglalás kori kiállítást
rendeztük, Debrecenbôl utazva láttam,
a hajdúböszörményi régi temetô közepén
áll egy gatter (keretfûrész). És a munkások
fûrészelik fel a fejfákat… Megállok, kérdem
elképedve: ember, mit csinálnak?!… – Tíz
forint egy fejfa, vehet maga is – mondja.
Kiválasztottam hát a tíz legszebbet, hazaszállíttattam.
Látod, itt ez a fejfa látható a
Hajdú-Bihar megye temetô-népmûvészete
címû könyvben, Takács Béla munkájában.
A hazahozatás után elkezdtem
felhívni az illetékes
múzemokat. – Nincs
hely a raktárban… – volt
a válasz.
■ Csendes nemzettudatápolás
a te fényképeid
sora. Jól érzem?
Igen. Egy másik interjúkészítô
nemrég úgy fogalmazott: „Ön
kultúrmissziót tölt be.” Tulajdonképpen
igazatok van. Vegyük már észre, mi, magyarok,
hogy nem mást kell majmolnunk!
Be kell menni a Nemzeti Múzeumba, meg
kell nézni a honfoglalás kori kincseket, a
kódexeket, a Képes Krónikát. Beszélgetni
kell a honi emberekkel. Szamostatárfalva
igen csekély lélekszámú település. Fény-
DISPUTA Tisztaszoba
59