1DISPUTATartalom
2004. május PDF, 1692kB
2004. május PDF, 1692kB
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
4DISPUTA Fôtér<br />
Bitskey István Hungáriából Európába<br />
Utazó magyarok a korai újkorban<br />
„Kóborolni, nézelôdni, bolyongani bárki képes:<br />
ám kevesen tudnak fürkészni, tanulni,<br />
azaz helyesen utazni…” – írta a jeles németalföldi<br />
humanista tudós, Justus Lipsius<br />
1578-ban egy itáliai útra induló nemes ifjúnak<br />
szóló terjedelmes levelében.<br />
A továbbiakban azt<br />
fejtegette, hogy az utazás<br />
célját határozottan ki kell<br />
jelölni, s hogy az hasznos<br />
legyen, azért fáradozni kell,<br />
de ez meghozza gyümölcsét,<br />
a tudás és gyönyörködtetés<br />
kettôs örömével kecsegtet<br />
ugyanis a jól szervezett<br />
utazás.<br />
Aligha kétséges, hogy<br />
ebben az értekezésben<br />
összegezôdtek az európai<br />
civilizáció korábbi utazási<br />
tapasztalatai, de már kifejezésre<br />
jutott bennük a<br />
reneszánsz ember tudásvágya, szellemi<br />
igényessége, céltudatossága is. Míg a középkorban<br />
fôként a hasznosság (utilitas)<br />
volt az utazások szervezô elve, s ennek<br />
megfelelôen valamely konkrét cél vezette<br />
az útrakelô (viator vagy peregrinator) lépteit,<br />
addig a humanizmus a gyönyörködtetés<br />
(delectatio, voluptatio) igényét is megfogalmazta<br />
s beiktatta az utazások indítékai<br />
közé. A gyakorlati cél, a praktikus haszon<br />
természetesen a kora újkor utazói számára<br />
is elsôdleges volt, emellett<br />
azonban (ha nem is mindig<br />
tudatosan) az utazások<br />
élményszerûsége egyre<br />
gyakrabban került szóba<br />
és kapott hangot a naplókban,<br />
úti beszámolókban,<br />
országleírásokban. A 16.<br />
század közepétôl Európaszerte<br />
szinte áttekinthetetlen<br />
sokaságban keletkeztek<br />
az utazás szervezésére, szabályozására,<br />
módozataira<br />
vonatkozó írások. Közülük<br />
a legkiemelkedôbbek szerzôi (Guglielmo<br />
Grataroli, Hilarius Pyrckmair, Hieronymus<br />
Turler és mások) egyrészt lelkesen buzdítottak<br />
az utazásra, másrészt szakszerû útmutatást<br />
adtak az útrakelôknek.<br />
A 21. századi egységesülô Európában<br />
indokoltan fordul a figyelem régebbi<br />
korok gazdasági, társadalmi, kulturális,<br />
interetnikus kapcsolatrendszere felé, s<br />
ezen belül az utazási irodalommal újabban<br />
Eleinte a reneszánsz<br />
ember kalandvágyó<br />
merészsége<br />
adott ösztönzést az<br />
útrakeléshez, késôbb<br />
egyre inkább gondosan<br />
megtervezett akcióvá,<br />
szakértelmet és sokoldalú<br />
tájékozottságot<br />
igénylô mesterséggé<br />
vált az utazás megszervezése.<br />
konferenciák és tanulmánykötetek egész<br />
sora foglalkozott Európa-szerte. A kapcsolatok<br />
két fô formáját a peregrinatio, ill. a<br />
communicatio jelentette. Az utóbbi írásos<br />
vagy szóbeli szövegekben nyilvánult meg,<br />
az elôbbi viszont a fizikai<br />
helyváltoztatásban, a<br />
mobilitásban nyilvánult<br />
meg. Az utazások során<br />
létrejövô közvetlen kapcsolat<br />
egyénnek és közösségnek<br />
egyaránt elsôdleges<br />
lehetôséget kínált az idegen<br />
kultúrák, a sajáttól<br />
eltérô mentalitások megismerésére,<br />
s ezzel természetesen<br />
a saját identitás pontosabb<br />
meghatározására,<br />
az önszemlélet tudatosítására<br />
is. Az úti beszámolók<br />
különféle fajtái ma már az<br />
európai kultúrtörténet legfontosabb<br />
forrásai közé számítanak, számbavételük<br />
a nemzetközi szakirodalomban<br />
folyamatos.<br />
Már a középkori Európa mobilitását is<br />
meglepôen élénknek mutatják az újabb kutatások,<br />
a legismertebb európai zarándokcélpontok<br />
(Aachen, Canterbury, Einsiedeln,<br />
Köln, Trier, Santiago de Compostella) évrôl<br />
évre tömegeket vonzottak, de a magyar<br />
zarándokokat sem riasztották vissza az<br />
útonállók támadásai, a viszontagságok, az<br />
idôjárási nehézségek a nagyobb<br />
utaktól.<br />
A kora újkorra az<br />
egész kontinensen tovább<br />
erôsödött az utazási kedv,<br />
és ami még fontosabb:<br />
megnövekedett a világlátott<br />
emberek tekintélye.<br />
Eleinte a reneszánsz ember<br />
kalandvágyó merészsége<br />
adott ösztönzést az<br />
útrakeléshez, késôbb egyre<br />
inkább gondosan megtervezett<br />
akcióvá, szakértelmet<br />
és sokoldalú tájékozottságot igénylô mesterséggé<br />
vált az utazás megszervezése. Ennek<br />
a folyamatnak Magyarország is részese<br />
lett, a 16. század végétôl kiterebélyesedett<br />
az utazási irodalom, s annak szinte valamennyi<br />
mûfaja megjelent a Kárpát-medence<br />
értelmiségének körében. Magyarország a<br />
kontinens nyugati és keleti régiójának határvidékén<br />
a kora újkorban fokozottan is<br />
arra kényszerült, hogy kapcsolatrendszerét
Change language