1DISPUTATartalom
2004. május PDF, 1692kB
2004. május PDF, 1692kB
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
DISPUTA Mûhely<br />
56<br />
gés”. 6 A beszédnek (Heideggerrel szólva: a<br />
fecsegésnek) az írott szöveggel szemben<br />
kifejezéstöbbletet biztosító eszközökrôl<br />
(intonáció, rosszul értett szavak, beszédhiba,<br />
modorosság stb.) Tandori nem kíván<br />
lemondani. Innen ered, hogy az írásjelek<br />
prózájában is poétikumként jelennek meg.<br />
A leírt szöveg magabiztosságát eleve ingataggá<br />
teszi a beszéd esetlegességét sugalló,<br />
gyakran halmozottan alkalmazott interpunkció.<br />
A vesszô és a pont egyedi használata,<br />
a felkiáltó- és kérdôjelek bôséges<br />
alkalmazása, a zárójelezés, a csillagozás, a<br />
kiemelések, a kis- és nagybetûhasználat, s a<br />
különbözô idézéstechnikák funkciója nemcsak<br />
a hangos beszéd metakommunikatív<br />
jelzéseinek felidézése, hanem sokszor<br />
idôbeli síkváltások létrehozása is. A vesszô<br />
például általában nem a tagmondatok elhatárolására,<br />
hanem éppen ellenkezôleg, az<br />
egymástól alapvetôen különbözô gondolatok<br />
összekötésére szolgál, ahogyan a Disputa<br />
jelen számában közölt Montaigne-esszében<br />
is, például: „Akkor egy takaros kisfilm<br />
a házi verébrôl, netán két szép ábra egy<br />
ismeretterjesztô könyvben ugyanerrôl az<br />
állatról vagy akár egy berni pásztorkutyáról<br />
stb, de mondjunk többet, egy Giacomettiszobor<br />
egy nôrôl, vagy… vagy… és vagy…<br />
hogy nemes megnyilvánulási formáknál,<br />
ne a vulgaritás hitványságánál kössünk<br />
ki, igen, hogy akkor ezzel a megszokottnak<br />
nem tekinthetô érdemlegesség el van<br />
intézve, akár csak pillanatnyilag is… oly<br />
rémséget nem is említek, hogy egyszer s<br />
mindenkorra.” A pont Tandorinál többnyire<br />
a vesszô szerepét látja el, vagyis hasonló<br />
gondolatokat kapcsol össze, de nem ritkán<br />
értelmezést vagy közbeékelést is szolgál.<br />
A felkiáltó- és kérdôjelek esetenkénti (nem<br />
egyszer mondaton belüli) halmozása, az<br />
írásba ékelt grafikai betétek, s nem utolsó<br />
sorban tudatosan alkalmazott félreütései<br />
nemcsak a szövegnek, de az írásképnek,<br />
vagyis Tandori gépírásának is egyéni, jellegzetes<br />
stílust biztosítanak.<br />
A Tandori értekezô prózanyelvét is<br />
lényegileg jellemzô ismétlés-elv, a prózaelemek<br />
ritmikus cirkuláltatása inkább<br />
csak újraolvasáskor tûnik ki, de nem az<br />
ún. „kétirányú emlékezet”, 7 hanem a koherens<br />
jelrendszer átadásának funkciójában.<br />
Nemcsak az átadás, de a lehetôség<br />
visszatérése is megvalósul így, hiszen „az<br />
ismétlés – megint csak Heideggert idézve<br />
– a kifejezett áthagyományozás, vagyis<br />
visszatérés a jelenvalólét lehetôségeibe.” 8<br />
Tandori különös világa, amely mûveiben<br />
egy meglehetôsen rendhagyó, szenzibilis<br />
létforma megmutatásaként funkcionál,<br />
éppen különössége okán (is) nem egyszer<br />
nehezen érthetô – a gyakran tudatosan,<br />
de helyenként véletlenszerûen is alkalmazott<br />
ismétlôdés így a dekódolás számára<br />
sok esetben alapvetô fontosságú. Az egyik<br />
Tandori-regényhôs így kommentálja a gyakori<br />
ismétlôdést: „...az ismétlôdésnek rejtett<br />
aránymódosító szerepe lehet, gondolta,<br />
és elhatározta: késôbb, a kéziratot másolva,<br />
ha rábukkan az ismétlôdésre, meghagyja.” 9<br />
Az ismétlés, illetôleg az ismétlés-elv Tandori<br />
esetében nem csupán egy az alkalmazott<br />
stilisztikai alakzatok közül, hanem – a kis<br />
számú téma miatt – egyúttal kényszer is,<br />
amely az értekezô prózáját elsôdlegesen<br />
szervezô pánrelációs szerkesztéstechnikának<br />
is alapjául szolgál.<br />
A részletes beszámolókkal együttjáró,<br />
az olvasást jelentôsen megnehezítô adathalmozások<br />
gyakran betû- és szóviccekben<br />
enyhülnek. A „dolgok könyvebbik fele”<br />
néha csak egy-egy betû fölcserélésével áll<br />
elô, mint például ebben a Lukács-fordítás<br />
motivációjáról valló, elhíresült mondatban:<br />
„Legyen mit apriorítani a tejbe.” 10<br />
Tandori már-már fausti omnipotenciaigényt<br />
11 sejtetô „szenzibilizált óhajai” 12<br />
nem ritkán kérdezô, keresô bizonytalansággal,<br />
„világbizonytalansággal” párosulnak.<br />
Az esszék elbeszélôinek státusza<br />
meglehetôsen bizonytalan: értelmezésre<br />
szoruló jelzések révén artikulálódik. Ez a<br />
rajtunk kívüli dolgok megismerhetôségével<br />
szembenálló értelmezéskényszer pedig pontos,<br />
tárgyias rögzítést kíván. 13 A Tandoriesszét<br />
lényegileg meghatározó közbevetések<br />
(amelyek sokszor síkváltásokat hoznak<br />
létre) mindenekelôtt az író „jegyzet-tech-<br />
6<br />
M. Heidegger: Lét és idô (Vajda Mihály és mások fordítása). Gondolat, Bp., 1989. 328.<br />
7<br />
Vö. Szegedy-Maszák Mihály: „a regény, amint írja önmagát”. Bp., 1981. 120.<br />
8<br />
M. Heidegger: I. m. 618.<br />
9<br />
Tandori Dezsô: A meghívás fennáll. 24.<br />
10<br />
A meghívás fennáll. 74.<br />
11<br />
Balassa Péter: A felnôtt D’Oré szenvedései. In: uô.: Színeváltozás. Bp., 1982. 346.<br />
12<br />
Maine de Biran kifejezése. Idézi Jacques Derrida: Grammatológia (Molnár Miklós fordítása).<br />
Életünk, Szombathely, 1991. 106.<br />
13<br />
Vö. Kulcsár Szabó Ernô: I.m. 52.
Change language