1DISPUTATartalom

hanem arra tanítottak: „rajtad kívül még
van ember, tanuljál hát meg ember módjára
viselkedni; ha valahová bemész, kopogjál,
akihez beszélsz, nézzél a szemébe.”
A kiemelkedô tehetségekkel, a „zsenikkel”
külön foglalkoztak. Annyira kemény iskola
volt, hogy mi negyvenheten kezdtünk, s
tizenheten érettségiztünk. Teljesen mindegy
volt a tanároknak, ki kinek a fia. Aki
nem odavaló volt, mehetett. Büszke mind a
saját iskolájára, aki refis volt, miként büszke
rá a pataki diák, a gyôri vagy pannonhalmi
bencés vagy a kecskeméti piarista.
S érdekes módon ezek az emberek mindig
összetartanak. Bárhová kerüljenek.
■ Hobbid is a fényképezés. Ezt olvastam
egy lexikonban. Nagyon tetszett. Az életed
is a fotózás?
Igen! Itt mondom el, hogy készítettem
olyan könyvet is, amelybe belebuktam, mert
magánkiadás volt, meg a
könyvterjesztés nem volt
tökéletes. A Krucsai-oltárról.
Valaki azt mondta:
legalább négyszázszor voltam
a Krucsai-oltárnál, de
én még ezt soha nem láttam
így, mint ebben a könyvben van. Mikor
erkészült a Munkácsy-trilógiát bemutató
könyvem, azt mondtam: Munkácsy büszke
lehetne rám, mert fényképeztem száz
önálló Munkácsy-képet a trilógiából. Munkácsyt
nem kellene leseperni a mûvészet
palettájáról, mint ahogyan tenni próbálják
néhányan.
■ A Közel az ég hozzám… címû könyv
is tartalmaz olyan templomrészleteket,
amelyek új élményként hatnak, noha láttuk
ezeket a templomokat. A részletszépségek
ugyanakkor nemcsak az egészet
„Munkácsy büszke
lehetne rám, mert
fényképeztem száz
önálló Munkácsy-képet
a trilógiából.”
rajzolják ki, elvontakoztatásra is alkalmat
adhatnak…Ugye?
Igen, kérdés, ki hogy nézi a fotókat. Nagyszekeresen
két évtizede lelkész Csûri Lajos
barátom. Befagyott, behavazott vízimalomfotót
készítettem, „tiszteletlen” módon
egy alkalommal. Lelkész barátom megnézte,
s ezt kérdezte: „Hogy lehet így megfogalmazni
a Szentháromságot?” Mondom erre:
„Nekem ez eszembe se jutott.” Folytatja:
„De hát ez egyértelmûen az!”
■ Elkészülte után önálló életet él a fénykép,
mint a vers vagy a festmény. Miért nem
szereted, ha fotómûvésznek neveznek?
Van kolléga, aki megjegyzi: itt ez az épületfotód,
de milyen jó lett volna, ha napsütésben
készül! – Nos, ezt a szakmát nem
megmagyarázni kell. Látszik. Az a kérdés,
a kép meg van csinálva, vagy nincs megcsinálva.
Mert mikor már
meg kell magyarázni,
hogy ha nap sütötte volna
az épületet, akkor bemozdul
térben, nos, erre
szoktam mondani: kedves
kolléga, fényképezd te akkor,
amikor a nap süti…
Készítettem egy naptárt, amely a magyarországi
szélmalmokat és vízimalmokat
tartalmazta. Eljutottam Velem községbe.
Megtapasztaltam: a malomács különleges
emberfajta. Azt mondja: „amit én tudok,
nem tudja más”. A malomács az malomács.
Mint a fényképész – fényképész. Nos,
fölmentem a második szintre, ahol a rosta
van. A rosta: vályú, nagy lyukakkal. Az ács
úgy érezte, akkor van kész a vályú, ha arra
felszegez egy fából kivágott tulipánt, s azt
kifesti pirosra… Oda a kutya nem megy fel
soha. De ô azt mondja, ezzel most kész a
DISPUTA Tisztaszoba
61