1DISPUTATartalom
2004. május PDF, 1692kB
2004. május PDF, 1692kB
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
fenomenológusról szóló kritikai szöveget<br />
Szabó Zsigmond, ill. Marc Richir tollából.<br />
Ezt a Vulgata írásai követik – Michel<br />
Henry (mai francia fenomenológus) tollából.<br />
Henryt az egyik tavalyi Vulgo-számból<br />
már ismerhetjük, akkori megjelenése,<br />
szövegének egyedi látásmódja és hangvétele<br />
nagy érdeklôdést váltott ki. Alapfeltevése,<br />
hogy a testet nem az érzékelés és<br />
észlelés tárgyaként kezeli, hanem annak<br />
alanyaként és feltételeként, azaz a dolgok<br />
fenoménként való megmutatkozásának<br />
lehetôségfeltételeként. Ugyanakkor<br />
Henrynél szigorú értelemben nem a dolgok<br />
mutatkoznak meg így vagy úgy az ember<br />
számára, hanem az élet. Az élet tárulkozik<br />
fel, „eltérés, távolság, különbség nélkül”<br />
(76). E megfogalmazásban is érezhetô a<br />
posztstrukturalista nyelvfilozófiákkal való<br />
polémia: az élet olyasmi, ami megelôzi azt<br />
a nyelvi-szimbolikus világot, amirôl (például)<br />
a dekonstrukció beszél. Mindez, ahogy<br />
minden, aminek a hétköznapi módon jelentése<br />
van, a világhoz tartozik, olyasvalamihez,<br />
amibe nem beleszületünk (nem világra,<br />
hanem életre jövünk – mondja Henry),<br />
hanem megtanuljuk. A dolgok és jelentések<br />
világával szemben Henry az életrôl ír, arról,<br />
ami éltet, ami él bennünk, ami „közvetlen<br />
és távolság nélküli önátélés” (79), melynek<br />
jellegzetessége az affektivitás, az eredendô<br />
fenomenalizáció és a pathoszteliség. A fenomenológia<br />
feladata Henrynál ezen élet<br />
eredendô önfeltárulásának a megértése.<br />
Henryt elôször olvasni bizonyára sokak<br />
számára lelkesítô élmény, szövegei<br />
gyakran nagyon is „életteliek”, sodrásuk<br />
van. Ugyanakkor a most megjelent három<br />
szöveg olvasása némely ponton csalódást<br />
okozhat annak, aki már ismeri ôt. A lelkes<br />
szavak veszítenek erejükbôl, ha ismétlôdni<br />
kezdenek, Henry pedig gyakran ismétli magát.<br />
Ez nem is csoda, hiszen mondandójának<br />
lényege valami nagyon egyszerû, amit<br />
mintha maga sem akarna hagyományos értelemben<br />
vett filozófiai elemzések tárgyává<br />
tenni (hisz tárggyá tenni az életet – ez<br />
épp azon hagyomány sajátja, amivel Henry<br />
szembefordul). Mindezek ellenére A közösség<br />
fenomenológiájához címû írás is érdekes<br />
belátásokhoz vezet, a Fenomenológia és<br />
pszichoanalízis pedig két nagyon is kreatív,<br />
nagy hatású gondolkodásmód közt teremt<br />
újszerû kapcsolatokat. Ebben az írásban<br />
Henry a pszichoanalízis egy újfajta olvasatát<br />
tárja az olvasó elé a radikális fenomenológia<br />
szempontjából. Ebben az olvasatban<br />
a freudi tudattalan az élet nevévé válik<br />
(98), a szubjektivitás „nem reprezentatív<br />
tudatként vagy világban-benne-létként<br />
[értelmezôdik], hanem fenomenológiai értelemben<br />
vett életként” (99), a késztetés<br />
(a freudi Trieb) pedig e szubjektivitást a<br />
(Freud által leírt) rossz közérzetbôl kivezetô<br />
tolóerôként jelenik meg. Ezen írás külön<br />
érdekessége, hogy kitér a szubjektum és<br />
a nyelv posztstrukturalista és lacani elméletének<br />
kritikájára (a 100. oldalon), bár<br />
Lacant név szerint nem említi.<br />
Henry szövegeit logikusan követi a Szex<br />
rovat elsô írása, Sutyák Tibor Heterogén<br />
zóna címû szövege. Végre nyomtatásban<br />
is olvashatunk hát valamit Sutyák Tibor<br />
doktori értekezésébôl, mely (ha jól értem)<br />
a freudi pszichoanalízis kortárs fenomenológia<br />
szempontjából történô újraértésére<br />
vállalkozik. Sutyák fôleg Henry szövegeire<br />
és elgondolásaira támaszkodik, amikor a<br />
pszichoanalízis egyes klasszikus témáiról<br />
ír. Jelen szövegben a késztetés [Trieb] fogalma<br />
áll a középpontban, ehhez kapcsolódnak<br />
aztán a halál, az örömelv, az ismétlési<br />
kényszer, az idô, az élet, a Valami [Es],<br />
a szerelem, az én és a fallosz problémái.<br />
Talán már ebbôl a felsorolásból is látható,<br />
hogy igen sok mindenrôl esik szó ebben a<br />
tanulmányban, melynek koherenciája nem<br />
mindig töretlen. A szerzônk által használt<br />
nyelv és szempontrendszer új fényben láttatja<br />
a pszichoanalízis egyes megállapításait,<br />
ez az eredetiség a szöveg nagy erénye.<br />
Persze még nagyobb erény lenne, ha Freud<br />
nézeteit több kritikával, nagyobb távolságtartással,<br />
bátrabb kézzel mozgatná. Különösen<br />
a késztetés forrásának, tárgyának<br />
stb. tárgyalásakor esik meg gyakorta, hogy<br />
az új nyelv nem lesz elég új, a szerzô invenciózus<br />
képei is elmaradnak, és a szöveg<br />
visszazuhan a pszichoanalízis régóta<br />
ismert tételeinek összefoglaló bemutatásába.<br />
A másik kritikai megjegyzésem a Freud<br />
utáni pszichoanalitikus elmélet és kritika<br />
Freud-értelmezéseinek legalább jelzés<br />
szintû jelenlétét hiányolja: ennek nagyobb<br />
fokú reflektálása nélkül ez az újszerûségre<br />
számot tartó szöveg nagyon is obskúrussá<br />
válhat.<br />
A Szex blokk ez alkalommal igencsak<br />
sokszínûre sikerült, hiszen Sutyák Tibor<br />
szövege után Husserlrôl, Husserltôl és persze<br />
Erószról olvashatunk, ami így együtt<br />
(már elsô hallásra is) igencsak érdekes kombináció.<br />
A Vulgo 2004/1-es számát a Függô<br />
rovat kerekíti le öt könyvkritikájával, és<br />
végül a Va Banque (marginális) rovatában<br />
Francisco Valera Neurofenomenológia címû<br />
írása zárja.<br />
Kalmár György<br />
DISPUTA Lépcsôk<br />
53
Change language