Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

arnásvörös lakkozással készítette. A gyenge tetőfa miatt a hang nem elég erőteljes, ennek
ellenére kellemes csengésű. Az is lehet, hogy fiktív névről van szó.
RIPALIMOSANO. Ez a Campo basso-i (Molise tartomány) gyógyszerész, Nikolaus
és Ferdinand Gaglianot utánozva pompás hegedűket készített. Albert Hamma az előző évszázad
utolsó éveiben még gyakran találkozott hangszereivel és ennek a jellegnek valamint iskolának
a legjobb másolataiként jellemezte azokat. Utána már csak Dötsch (Berlin) tűnt fel a
klasszikus Gagliano figyelemreméltó másolataival. Igen jelentős Gagliano-másolók akadtak a
19. században, de az új itáliaiak ebben is az élen haladtak.
ROCCA, Giuseppe Antonio, Genua, Turin, 1810-1868. Pressenda tanítványa volt.
Mestere mellett egyik legjobb másolónak tartják. Leginkább Strad- vagy Guarnerius után készített
hegedűi általában nem másolatok. Kitűnő fát használt. Rendszerint vörös, szép átlátszó
lakkal dolgozott. A csigák kidomborodó fülekkel, kissé nagyok. A szegélyek - mint később
Strad-nál - teltek, gömbölyűek és mesteri faragással készültek. Rocca hangszerei mindig igen
kedveltek voltak, hangzásra a legnagyobb követelményeknek is megfeleltek. A számos másoló
közül egy sem ért a nyomába. Rizikó nélkül azonban csak egy ismert üzletházban tanácsos
a hegedűjét megvásárolni.
114
Josephus Rocca Taurini 1830.
ROGERI, Giambattista, Brescia, * 1650 körül Bolonyában, = 1730. Nicola Amatinál
tanult; Stradivari tanulótársa volt. Sok hegedű, igen szép csellók és pompás nagybőgők kerültek
ki a kezéből. Jó minőségű faanyag, szép vörösbarna, legtöbbször vastagon felhordott
lakk jellemzi. Általában Nikolaus Amati stílusában, kiválóan dolgozott. Hébe-korba a háton a
berakás csak berajzolt. A mester stílusirányzatilag fordulópontot jelentett a hegedűépítésben.
Amati műhelyéből, Bresciába való átköltözésével elvitte a cremonaiak stílusát a régi etruszk
városba, és búcsút mondott a hagyományos (Maggini) modellnek. Néhány címkéjén található
Bon toldaléknév szülővárosára utal, mivel bolonyai (Bononiensis) származású. Állítólag ezt a
névkiegészítést azért használta, nehogy összecseréljék az ugyancsak azonos időben,Cremonában
dolgozó másik Rugerrivel, aki a „detto il per” (körtefa) melléknevet használta.
A címkéket fekete vagy vörös színben nyomtatták. J. B. Rogeri hangszerei a cremonai
hegedűépítő-művészet első rangsorába tartoznak 26)
Io: Bapt. Rogerius Bon: Nicolai Amati de Cremona
alumnus Briyiae fecit Anno Domini 1705
ROGERI, Pietro Giacomo, Brescia, * 1680, = 1730 után. Giambattista fia és valószínűleg
tanítványa volt. Apját utánozta anélkül, hogy annak színvonalát utolérte volna. A hegedűk
(kis „patron”), mélyhegedűk, csellók (ezek különösen jók) és nagybőgők igen alapos
munkára vallanak. Modelljei karcsúbbak, mint az apja készítményei. Kiváló faanyag, aranysárga
lakkozás jellemzi. Egyes hangszerei, mindenekelőtt a csellói elérték apja munkáinak
rangját, akitől a szegély megmunkálásában tért el. Az intarziák további kifelé történő meghosszabbításával
a szélek kevésbé hatnak erősnek. Anyagban alig marad el az apja mellett.
Petrus Jacobus Rogeri
fecit Brixiae 17 ..
ROTA, Giovanni, Cremona, 1795-1810. Munkái kevésbé gondosak. Vörös, zsíros
lakkot használt. Bizonyára közeli rokonságban volt Guarneri del Gesú feleségével (lásd ott),