14.07.2013 Views

Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

A harcot mindkét oldalon hősiesen és megalkuvás nélkül vezetik. Jobb lenne, ha ésszel vezetnék.<br />

Ha példának okáért megegyeznének, hogy eltávolítják, ahol ez nagy bajt okozhat.<br />

Egyébként is messzemenő toleranciát gyakorolhatnának a régi feliratokkal szemben. Számomra<br />

egy gyári doboz Amati címkével ellátva sem látszik Amati-hegedűnek, amely ellen rohamra<br />

kellene indulni.<br />

Ha valaki a hetvenedik életévében visszapillant, hogy ezt a - darabka papír miatti -<br />

harcot, különböző fázisaiban végigkövesse, akkor figyelemreméltó megállapításokra tehet<br />

szert. Egy valódi címke nem tehet valódivá egy hamisított hegedűt, ezért alapjában véve a<br />

címke csak közvetlenül marad kapcsolatban a szakértői témával. Most megelégedhetnénk<br />

csupán annak a megállapításával, ahogy pillanatnyilag a dolgok állnak. Ki tehát a győztes a<br />

két párt közül? Vannak olyanok is, akik nem akarnak a vitában részt venni, vagy csak úgy<br />

tesznek, mintha az lenne a legjobb. Az ügy - hogy a címkéből forró vasat kovácsoljanak -<br />

valahogy jogilag is lehorgonyzottnak tűnik, amelyet azonban már nem lehet úgy érinteni,<br />

hogy meg ne égesse magát valaki. Tehát bele kell nyugodnunk, hogy egy Klotz-hegedűt egy<br />

Amati-címkével büntetlenül Amati hamisítványnak lehessen kijelenteni? Mégiscsak találóbb<br />

lenne a valódi Klotz név akkor is, ha valaki szükség esetén egy címkeutánzatot használna<br />

cégjelként.<br />

Nem vagyok hegedűépítő, tehát nem beszélek „pro domo.” De ha az lennék, akkor<br />

késhegyre vinném a dolgot, és nem adnám ki a kezemből az adott esetre vonatkozó döntést.<br />

Egy egyoldalúan hangzó törvényes eljárás két adott lehetőség esetében matematikailag nézve<br />

is csak 50%-ban találkozhat a valódi tényállással. Feltételezem, hogy egy hegedűépítő még<br />

kevés sütnivalóval is többre menne. A tulajdonjogi kérdést sem szabadna figyelmen kívül<br />

hagyni, amelyet a lőporfüsttől talán már nem is látjuk. Idegen hangszerből csak a tulajdonos<br />

engedélyével lehessen a hegedűcímkét eltávolítani. Tegyünk ide egy pontot, különben soha<br />

nem találjuk meg a megoldás végét.<br />

Nem sokkal ezelőtt valakitől - akivel a valódiság kérdéséről beszélgettem - kaptam<br />

egy levelet, amelyben értelemszerűen a következőket írta: A régi hegedűknél csak egy kardinális<br />

kérdés lehet, a kétségbevonhatatlan valódiság kérdése. Szerinte egy hegedűt illetően az a<br />

fontos, hogy arról a hegedűről van-e szó, amelyet - tegyük fel - egy bizonyos Stradivari úr<br />

készített. Megerősítésként még hozzátette, hogy „Per bacco”, tehát „Beim Bacchus!” (olasz<br />

szóhasználat, amely alatt kemény megerősítést értünk és antik esküként is értékelhető). Nem<br />

szeretném itt a személytől a jogosságot elvitatni. Én vagyok az utolsó, aki az elsőbbségi helyzetből<br />

kiszorítva szeretném látni a valóságot. A kérdésre - akkor hát miben áll tulajdonképpen<br />

ez a valódiság? - ismeretesen mindig ugyanaz a válasz. A hegedű jelentősebb részeit a mesternek<br />

kell megépíteni. Na szép. Ezzel most már mindenki elégedett lehet, és talán minden<br />

viszály véget ér.<br />

Sajnos ezzel a megállapítással messze nem értek egyet és egy újabb viszályt kell ismét<br />

a hajánál fogva előráncigálni. A néha igen nagy figyelmet érdemlő esetek szemléltető<br />

demonstrálásához az életből vegyünk egy gyakorlati példát, amely bármikor előfordulhat:<br />

Egy zenei érzékkel szegényesen megáldott unokaöcs az elhunyt nagybácsi hagyatékában<br />

talál egy szép,dupla bőrtokot, benne két újnak látszó hegedűvel. Egy mellékelt nyugta<br />

tájékoztatja, hogy a nagybácsi a hegedűkért már az első világháború előtt darabonként háromezer<br />

Márkát fizetett. A jegyzék és a hegedűcímke szerint a hangszereket egy bizonyos dr.<br />

Eugen Gärtner stuttgarti mester készítette. Az örökös kihasználta az éppen kínálkozó alkalmat<br />

és Stuttgartba utazott, hogy visszavásárlásra felkínálja a hegedűket a készítőnek. A helyszínen<br />

azonban közölték vele, hogy a mester már régen elhalálozott, és a helybéli Hamma céghez<br />

irányították. A kereskedő a két hegedű valódiságát nyomatékosan megerősítette és felajánlotta,<br />

hogy azokra vevőt keres. Néhány jó tanáccsal segítséget nyújtott a szakmailag járatlan<br />

diáknak. A beszélgetés a következőképpen folyhatott le:<br />

48

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!