Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK
Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK
Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A harcot mindkét oldalon hősiesen és megalkuvás nélkül vezetik. Jobb lenne, ha ésszel vezetnék.<br />
Ha példának okáért megegyeznének, hogy eltávolítják, ahol ez nagy bajt okozhat.<br />
Egyébként is messzemenő toleranciát gyakorolhatnának a régi feliratokkal szemben. Számomra<br />
egy gyári doboz Amati címkével ellátva sem látszik Amati-hegedűnek, amely ellen rohamra<br />
kellene indulni.<br />
Ha valaki a hetvenedik életévében visszapillant, hogy ezt a - darabka papír miatti -<br />
harcot, különböző fázisaiban végigkövesse, akkor figyelemreméltó megállapításokra tehet<br />
szert. Egy valódi címke nem tehet valódivá egy hamisított hegedűt, ezért alapjában véve a<br />
címke csak közvetlenül marad kapcsolatban a szakértői témával. Most megelégedhetnénk<br />
csupán annak a megállapításával, ahogy pillanatnyilag a dolgok állnak. Ki tehát a győztes a<br />
két párt közül? Vannak olyanok is, akik nem akarnak a vitában részt venni, vagy csak úgy<br />
tesznek, mintha az lenne a legjobb. Az ügy - hogy a címkéből forró vasat kovácsoljanak -<br />
valahogy jogilag is lehorgonyzottnak tűnik, amelyet azonban már nem lehet úgy érinteni,<br />
hogy meg ne égesse magát valaki. Tehát bele kell nyugodnunk, hogy egy Klotz-hegedűt egy<br />
Amati-címkével büntetlenül Amati hamisítványnak lehessen kijelenteni? Mégiscsak találóbb<br />
lenne a valódi Klotz név akkor is, ha valaki szükség esetén egy címkeutánzatot használna<br />
cégjelként.<br />
Nem vagyok hegedűépítő, tehát nem beszélek „pro domo.” De ha az lennék, akkor<br />
késhegyre vinném a dolgot, és nem adnám ki a kezemből az adott esetre vonatkozó döntést.<br />
Egy egyoldalúan hangzó törvényes eljárás két adott lehetőség esetében matematikailag nézve<br />
is csak 50%-ban találkozhat a valódi tényállással. Feltételezem, hogy egy hegedűépítő még<br />
kevés sütnivalóval is többre menne. A tulajdonjogi kérdést sem szabadna figyelmen kívül<br />
hagyni, amelyet a lőporfüsttől talán már nem is látjuk. Idegen hangszerből csak a tulajdonos<br />
engedélyével lehessen a hegedűcímkét eltávolítani. Tegyünk ide egy pontot, különben soha<br />
nem találjuk meg a megoldás végét.<br />
Nem sokkal ezelőtt valakitől - akivel a valódiság kérdéséről beszélgettem - kaptam<br />
egy levelet, amelyben értelemszerűen a következőket írta: A régi hegedűknél csak egy kardinális<br />
kérdés lehet, a kétségbevonhatatlan valódiság kérdése. Szerinte egy hegedűt illetően az a<br />
fontos, hogy arról a hegedűről van-e szó, amelyet - tegyük fel - egy bizonyos Stradivari úr<br />
készített. Megerősítésként még hozzátette, hogy „Per bacco”, tehát „Beim Bacchus!” (olasz<br />
szóhasználat, amely alatt kemény megerősítést értünk és antik esküként is értékelhető). Nem<br />
szeretném itt a személytől a jogosságot elvitatni. Én vagyok az utolsó, aki az elsőbbségi helyzetből<br />
kiszorítva szeretném látni a valóságot. A kérdésre - akkor hát miben áll tulajdonképpen<br />
ez a valódiság? - ismeretesen mindig ugyanaz a válasz. A hegedű jelentősebb részeit a mesternek<br />
kell megépíteni. Na szép. Ezzel most már mindenki elégedett lehet, és talán minden<br />
viszály véget ér.<br />
Sajnos ezzel a megállapítással messze nem értek egyet és egy újabb viszályt kell ismét<br />
a hajánál fogva előráncigálni. A néha igen nagy figyelmet érdemlő esetek szemléltető<br />
demonstrálásához az életből vegyünk egy gyakorlati példát, amely bármikor előfordulhat:<br />
Egy zenei érzékkel szegényesen megáldott unokaöcs az elhunyt nagybácsi hagyatékában<br />
talál egy szép,dupla bőrtokot, benne két újnak látszó hegedűvel. Egy mellékelt nyugta<br />
tájékoztatja, hogy a nagybácsi a hegedűkért már az első világháború előtt darabonként háromezer<br />
Márkát fizetett. A jegyzék és a hegedűcímke szerint a hangszereket egy bizonyos dr.<br />
Eugen Gärtner stuttgarti mester készítette. Az örökös kihasználta az éppen kínálkozó alkalmat<br />
és Stuttgartba utazott, hogy visszavásárlásra felkínálja a hegedűket a készítőnek. A helyszínen<br />
azonban közölték vele, hogy a mester már régen elhalálozott, és a helybéli Hamma céghez<br />
irányították. A kereskedő a két hegedű valódiságát nyomatékosan megerősítette és felajánlotta,<br />
hogy azokra vevőt keres. Néhány jó tanáccsal segítséget nyújtott a szakmailag járatlan<br />
diáknak. A beszélgetés a következőképpen folyhatott le:<br />
48