Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

A harcot mindkét oldalon hősiesen és megalkuvás nélkül vezetik. Jobb lenne, ha ésszel vezetnék.
Ha példának okáért megegyeznének, hogy eltávolítják, ahol ez nagy bajt okozhat.
Egyébként is messzemenő toleranciát gyakorolhatnának a régi feliratokkal szemben. Számomra
egy gyári doboz Amati címkével ellátva sem látszik Amati-hegedűnek, amely ellen rohamra
kellene indulni.
Ha valaki a hetvenedik életévében visszapillant, hogy ezt a - darabka papír miatti -
harcot, különböző fázisaiban végigkövesse, akkor figyelemreméltó megállapításokra tehet
szert. Egy valódi címke nem tehet valódivá egy hamisított hegedűt, ezért alapjában véve a
címke csak közvetlenül marad kapcsolatban a szakértői témával. Most megelégedhetnénk
csupán annak a megállapításával, ahogy pillanatnyilag a dolgok állnak. Ki tehát a győztes a
két párt közül? Vannak olyanok is, akik nem akarnak a vitában részt venni, vagy csak úgy
tesznek, mintha az lenne a legjobb. Az ügy - hogy a címkéből forró vasat kovácsoljanak -
valahogy jogilag is lehorgonyzottnak tűnik, amelyet azonban már nem lehet úgy érinteni,
hogy meg ne égesse magát valaki. Tehát bele kell nyugodnunk, hogy egy Klotz-hegedűt egy
Amati-címkével büntetlenül Amati hamisítványnak lehessen kijelenteni? Mégiscsak találóbb
lenne a valódi Klotz név akkor is, ha valaki szükség esetén egy címkeutánzatot használna
cégjelként.
Nem vagyok hegedűépítő, tehát nem beszélek „pro domo.” De ha az lennék, akkor
késhegyre vinném a dolgot, és nem adnám ki a kezemből az adott esetre vonatkozó döntést.
Egy egyoldalúan hangzó törvényes eljárás két adott lehetőség esetében matematikailag nézve
is csak 50%-ban találkozhat a valódi tényállással. Feltételezem, hogy egy hegedűépítő még
kevés sütnivalóval is többre menne. A tulajdonjogi kérdést sem szabadna figyelmen kívül
hagyni, amelyet a lőporfüsttől talán már nem is látjuk. Idegen hangszerből csak a tulajdonos
engedélyével lehessen a hegedűcímkét eltávolítani. Tegyünk ide egy pontot, különben soha
nem találjuk meg a megoldás végét.
Nem sokkal ezelőtt valakitől - akivel a valódiság kérdéséről beszélgettem - kaptam
egy levelet, amelyben értelemszerűen a következőket írta: A régi hegedűknél csak egy kardinális
kérdés lehet, a kétségbevonhatatlan valódiság kérdése. Szerinte egy hegedűt illetően az a
fontos, hogy arról a hegedűről van-e szó, amelyet - tegyük fel - egy bizonyos Stradivari úr
készített. Megerősítésként még hozzátette, hogy „Per bacco”, tehát „Beim Bacchus!” (olasz
szóhasználat, amely alatt kemény megerősítést értünk és antik esküként is értékelhető). Nem
szeretném itt a személytől a jogosságot elvitatni. Én vagyok az utolsó, aki az elsőbbségi helyzetből
kiszorítva szeretném látni a valóságot. A kérdésre - akkor hát miben áll tulajdonképpen
ez a valódiság? - ismeretesen mindig ugyanaz a válasz. A hegedű jelentősebb részeit a mesternek
kell megépíteni. Na szép. Ezzel most már mindenki elégedett lehet, és talán minden
viszály véget ér.
Sajnos ezzel a megállapítással messze nem értek egyet és egy újabb viszályt kell ismét
a hajánál fogva előráncigálni. A néha igen nagy figyelmet érdemlő esetek szemléltető
demonstrálásához az életből vegyünk egy gyakorlati példát, amely bármikor előfordulhat:
Egy zenei érzékkel szegényesen megáldott unokaöcs az elhunyt nagybácsi hagyatékában
talál egy szép,dupla bőrtokot, benne két újnak látszó hegedűvel. Egy mellékelt nyugta
tájékoztatja, hogy a nagybácsi a hegedűkért már az első világháború előtt darabonként háromezer
Márkát fizetett. A jegyzék és a hegedűcímke szerint a hangszereket egy bizonyos dr.
Eugen Gärtner stuttgarti mester készítette. Az örökös kihasználta az éppen kínálkozó alkalmat
és Stuttgartba utazott, hogy visszavásárlásra felkínálja a hegedűket a készítőnek. A helyszínen
azonban közölték vele, hogy a mester már régen elhalálozott, és a helybéli Hamma céghez
irányították. A kereskedő a két hegedű valódiságát nyomatékosan megerősítette és felajánlotta,
hogy azokra vevőt keres. Néhány jó tanáccsal segítséget nyújtott a szakmailag járatlan
diáknak. A beszélgetés a következőképpen folyhatott le:
48