Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

váljon.
136
10
K É P E I N K
Némi kommentárt tennék, hogy a képanyag bizonyos mértékben szemléltetőbbé
Táblák
I. Erős nagyításban egy Francesco Stradivarius címkét mutat be, amelyen gróf Cozio
di Salabue kézzel írt kísérő szövege olvashatóvá válik. A címke évszáma az apa kizárólagosságát
mutatja: csak egy szám látszik nyomtatottnak, a többi három szám kézírás. A bollo
(jobbra a kis kézi pecsét) kézzel készült (tehát itt nem bollo).
II. Joseph Guarnerius del Gesú címkéjének hiteles, eredeti fogalmazványa. A
„Cremone” fogalmazásról van szó. A francia „Cedille” írásjel csak jelentéktelenül ismerhető
fel. A bollo a keresztet mutatja (heraldikai liliomos kereszt). Az évszámnál az első két szám
nyomtatva, a másik kettő írottan jelenik meg. A címkék az ae kettőshanggal (cremonae) mindig
hamisak, ha az s a Joseph-ban rövid (lásd Guarnerius-nál az utolsó s-t). Ha az s a Josephon
hosszú - ahogy itt látható -, akkor valódi lehet a címke.
III és IV. A grófi címkegyűjteményből a törtvonalig a cremonai címkék kis válogatását
adja. A vonal alatt: az ex „Dr. Seiler” nyomtatott Stainer-címkéje. Az évszámnál csak
az első hely látszik kézzel kitöltöttnek.
V. Egy igen jellegzetes Camilius Camilli-hegedű nagy „patronnal”. A jobboldali
tábla a hangszer hátoldalát mutatja.
VI. Egy példaszerű állapotban lévő, szép J. B. Cerutti-hangszer. A jobboldali tábla a
hátoldalát mutatja.
VII. Michele Deconet, Velence. A hegedű egy Velencére jellemző stílusmetszetet
dokumentál. Ilyen tiszta formában ezt csak Serafinnál lehet megtalálni. Erősen kifutó, csőrszerű
sarkok figyelhetők meg. A messze kilendülő hornyolatok tipikusak a mester munkáira.
VIII. Ilyen jó állapotban, a legtisztább formában, ritka esetben látható Nikolaus
Gagliano munkája. Messze kihelyezett fej figyelhető meg rajta.
IX. Antonio Gragnani livornoi mester hegedűi legtöbbször hosszú formában tűnnek
fel. Itt kissé magas, amely sokszor észrevétlenül hat. Ezért olykor a szárazon és vékonyan
felhordott lakk lehet a bűnös. A mester itt bemutatott „nagypatronú” hegedűje ritkaságszámba
megy. A szinte tojásformán nyomott csiga még a kezdő szakértőnek is elárulja a mester keze
munkáját. A hátoldali képen megfigyelhető az „orron” lévő beégetett bélyeg.
X. Giuseppe Guadagnini egy ritka mester a Guadagnini családból. Modelljével és
csigájával más úton haladt. Legtöbbször robusztus hegedűk,erőszakosan ható csigákkal. A
gyöktörzsfából készült hátlemezei kevésbé habosak.
XI. Ez egy valódi Pressenda tünemény. Ilyen széles habosságú juharfát a háton ritka
esetben lehet látni. Hegedűi hangzásra igen kitűnőek, és már az 1900 utáni ifjabb hegedűsvilág
favoritjaihoz tartoznak.