Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

kitéve a beporosodásnak, amely szilárdan rátapadva erősen befolyásolná a lakk átlátszóságát
és tűzét. Ezért a frissen lakkozott hangszert ajánlatos egy szárító szekrényben elhelyezni,
hogy kellően védve legyen a portól.
Éppenséggel nem könnyű meghatározni egy hegedűnél, hogy olaj- vagy spirituszlakk
legyen-e felhordva. Ismeretekben gazdag hegedűépítők hébe-korba odáig mennek az állításaikkal,
hogy az itáliaiak soha nem használhattak olajlakkot, hanem az adalékokat borszeszben
oldották. Arról is eltérnek a vélemények, hogy a lakkozás előtt pácolással hordták-e fel a
színt, vagy csak a lakk tartalmazta a színanyagot. Annyi bizonyos, hogy minden időben végeztek
kísérleteket, mint ahogy manapság is teszik.
Charles Reade a 4. levelében a következőket mondta a cremonai hegedűkről: „A
cremonai lakk nem egy, hanem két teljesen különböző lakkfajtából áll, vagyis a fa pórusait és
rostjait először egy, két, három és ritka esetben négy lakkréteggel megtöltik, majd rendszerint
világos lakkal áthúzzák. Száradás után erre az olajlakkra egy finom, világos színű, átlátszó és
mindenek előtt puha gumigyanta spirituszlakkot visznek fel. A gumilakkot, mint olyant -
amely 40 évvel ezelőtt még a hegedűépítők fő támasza volt – teljesen elvetették.”
A hangszernek adott szín növényi festékből legyen, amely nem fedi le a fát és hagyja
áttetszeni a rajzolatát. Legkiválóbb a sárkányvér, a szantál, a sáfrán és az orleán. A színanyagot
borszesz főzetben vonjuk ki, és a színek összevegyítésével tetszés szerinti színkeveréket
nyerhetünk. Más növényi festőanyagokból, például a kurkumából, a mahagóniból, a berzsenye-
braziliai vörösfából stb. vízben történő kifőzéssel nyerhetünk festéket.
Az olajfirniszt mák-, dió-, de gyakran lenolaj elpárologtatásával nyerik.
A lakkfirniszt vagy zsíros lakkot különböző gyanták, mint például a borostyán, a
kopál, a kolofónium (hegedűgyanta), a mastix (balzsamos mézga), a szandarak (gyanta), az
elemi oldatából, legtöbbször terpentinolajban állítják elő.
A spirituszlakk előállítása: Ebben sellakk, gumilakk, stocklakk, benzoé (gyanta),
mastix stb. borszeszben kerül feloldásra.
Aki a különböző lakkok elkészítéséről pontosabb ismereteket és útbaigazításokat
akar szerezni, azt megtalálja G. A. Wettengel-nél
71
17) és A. Rebo-nál, valamint E. Heron Allen:
„Violinmaking”-ja az A függelékben ad további felvilágosítást.
Az itáliaiak a hegedűik lakkozása előtt hébe-korba vizahólyag- vagy enyvoldatból
adtak egy áthúzást. Ennek az volt a célja, hogy megakadályozza a lakk behatolását a mélyebb
farostokba, vagy talán alapot adott a lakk fényének emeléséhez? Napjainkban ennek az eljárásnak
az utánzása semmiféle formában nem járna előnnyel.
Bizonyított dolog, hogy egy régi vonós hangszer tökéletes hangzása nemcsak az
öregségnek, a lakk minőségének, a faanyagnak és nem csupán az építésmódnak tudható be.
Ehhez a nem alábecsült alaphoz a sokéves kijátszottság 18) is jelentős segítséggel társult. Az
utóbbi mindenekelőtt az egyes hangok legkülönbözőbb helyzetekben történő pontos felhangzását,
tehát az úgynevezett „könnyű megcsendülés” nélkülözhetetlen feltételét képezi. Az
állítás helyessége arra alapozható, hogy sikerült a régi idők hangszerei közül olyanokat megvizsgálni,
amelyeken még egyáltalán nem játszottak. Például Hammig ismert lipcsei hegedűépítőnél
sok olyan hegedű volt javítás alatt, amelyek Alessandro Gagliano hagyatékából
származtak és még nem voltak teljesen készen. A nagy várakozással várt hangeredmény igencsak
középszerű volt. Ezeknek a még nem teljesen kész hangszereknek, melyeken Gagliano
bizonyára még javításokat végzett volna, a hang minősége éppenséggel nem tért el egy jobbfajta
új hegedűétől. Hosszabb ideig használaton kívüli hegedűkön ismételt használatbavételkor
kényelmetlen és nehézkes a játék, és csak fokozatosan nyerik vissza korábbi jó tulajdonságaikat.
Régi lakkreceptek az itáliai hegedűépítés klasszikus periódusából: 19)
Lehetetlen dolog, hogy egy kémiai elemzés alá vett régi hegedűlakk eredeti alkotórészeit
pontosan megállapíthassák, mert: egyrészt a hosszú évek folyamán a gyanták és az oldó-