Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

Ahogy említettük kitalált, azonban nem kreált és nem mesterségesen összetákolt esetről
volt szó. Egy ehhez hasonló ügy valamilyen formában tucatszor is megtörténhet. Ezt a
példát azért mutattuk be, hogy az olvasót ilyen vagy olyan irányba tereljük. Természetesen
úgy néz ki, mintha ilyenkor egy „hegedűpápa” lenne a megfelelő ember, aki az egyengető
szerepét játssza. Szabadjon azonban kijelenteni: a felsőfokú vagy végső szakértő mindig a
maga területének valamelyik „hegedűpápája” marad. Tehát egy olyan ember, aki mint a romai
egyház nagy eszményképe "ex katedra" beszél, tehát tévedhetetlen.
Ezen a világon mindennek két oldala van. Miért kellene a „hegedűpápának” minden
tábor által óhajtott vagy éppenséggel kedvelt alakjának lennie? Az effajta uralkodó helyzet
igen könnyen arra csábítja, hogy a felhatalmazását olykor túllépje. Tapasztalataim szerint
csaknem minden országnak vagy területnek megvan a maga „hegedűpápája”, aki a mai nyitott
határok mellett minden időben kész a konzultálásra. Alkalmasint nem állhat fenn annak a veszélye,
hogy az önkényeskedés a szakértői kérdésekben egyszer elburjánozzon. Bárminő „hegedűpápaságot”
legjobban magyarázó ellenfeleim egyike, aki nem hagy ki egyetlen alkalmat
sem, hogy a nemzetközi szakértőkbe belekössön - hogy legalább valami hitelre találjon -,
hogy egy William Ebswortth Hill rangos szakértőt, mint bizonyos joviális nagypapát tüntesse
fel, aki időnként azért néhány hegedűtémához is hozzá tudott szólni, amit éppenséggel nem
utasítottak el. Ajánlatos lenne ennek az olasznak, aki ezt a nézetet képviselte, egy olyan tanítómestert
találni, aki képes lenne neki megvilágítani Hill úr egykori teljesítményét.
Ahogy a jövőben a szakértői dolgok fejlődhetnek, biztonsággal magunkénak vallhatjuk
azt a nézetet, hogy a régi, állhatatosnak bizonyult szakértőink nevét - egyesek még
köztünk időznek - később feltehetően több tisztelettel fogják majd emlegetni, mint napjainkban.
Szükség esetén az is ésszerűnek bizonyulna, ha a témának elegendő teret szentelnének, és
biztosak lehetnénk benne, hogy az olvasóknál a szaktudás bizonyos minimumát feltételezhetjük.
Vázoljuk fel néhány markáns vonással, hogyan, milyen irányban fejlődhet a jövőben
a szakértői magatartás.
Itt most talán különösen ravasznak véljük, aki azt a felfedezést teszi, hogy egy öreg
hegedűt fából készítettek. Az illető esetleg a következőképpen kalkulálhat: Mi az, amit napjainkban
egy hegedűépítőnek tudni kell a faanyagról? Hiszen a nyersanyagot másodkézből,
tehát már nem a természettől, hanem a hangszerfa-gyártóktól szerzi be, akinek jóban-rosszban
ki van szolgáltatva.
Egy szakértői munkával is foglalkozó hegedűkészítőnek be kell vonnia egy fához
értő szakembert - tehát a dendrológiában, vagyis a faismeret-tanban jártas személyt -, hogy a
dolognak egyúttal tudományos nimbuszt adjon. Ebben a gondolatmenetben világossá válik
előtte, hogy ma a legkevesebb az olyan hegedűépítő, aki a lakkot saját maga állítja össze, tehát
a lakkot a gyárból vagy a kereskedelemből készen szerzi be. Úgy következtet, hogy a lakkérdések
vonatkozásában, szakvéleményezési feladatokra a mai követelmények mellett már
nem felel meg az ítélete. A dendrológushoz társulva, diplomás vegyész formájában sürgősen
szükségessé válik egy lakkspecialista felkérése.
A teljes szakértői tevékenység igen rövid idő alatt parcellákra fog bomlani, amely
mindegyikét egy különleges specialista fogja ellátni. Nem kell hosszú időnek eltelni, amikor
majd látjuk a felvonulásukat: a dendrológust, a kémikust, a zenészt, a hangfizikust, a művészettörténészt,
a családtörténészt, mint a régi nagy mesterek ismerőjét, majd a liutológust, akit
hála a sokoldalúságának, mint yokert vagy mint dupla adut helyezhetünk el a pakliban.
Aminek az elbírálásához valamikor egy személyre volt szükség a műkereskedésben -
egyetlen szakértőre, aki a hangszer valódiságát eldöntötte -, ahhoz napjainkban a Szakértői
Kamara elnökének fantáziája szerint fél- vagy esetleg egy teljes tucat, különböző hivatású
személy kell. Az ötlet nem jó, szinte siralmas; laikusok számára azonban még használható. A
dolog úgy néz ki, hogy egy hegedűt a gazdag variációk minden megjelenési formájában - mint
45