Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

162
V É G J E G Y Z E T
+) Korábban bizonyos mértékig előfutárként jelent meg: F. Niederheitmann, „A hegedűépítő-művészet
mesterei Itáliában és Tirolban.”(Az előszó dátuma: Aachen, 1876. augusztus.
Friedrich Schreiber kiadó Bécsben. Aug. Granz Hamburgban, Alwin Granz). Császári
és Királyi Zenemű kereskedés (egykor C. A. Spina). 16, 25. oldal. (Nyomda: Aachen, M.
Hessen, 1923.
1) Vesd össze: Hans Joachim Moser, Vonós hangszerjáték a középkorban. Bevezető
Andreas Moser „A hegedűjáték története” c. művéhez, Berlin, M. Hessen, 1923.
2) Grimm, J. és W. Grimm, német szótár, folytatta M. Heyne, R. Hildebrand és mások,
Leipzig.
3) Eredete teljesen bizonytalan, amely után először Keleten, majd Észak-Európában
kutattak.
4) Spanyol földön következett be a középkori Lira összeolvadása az arab vonóslanttal
(rabé), amelyből a „rebe” („rubele”) keletkezett. 1400 körül Itáliában három méretnagyságban
építették ezt a „rebec” elnevezésű zeneszerszámot. A név (latin fides = Leiter)
már akkor megtalálható volt Spanyolországban és Portugáliában mint a hegedű lebecsült kapcsolata.
1882.
5) Sebastian Virdung, Musica getuscht, Basel 1511 Fakszimilé nyomás, Lipcse
6) Martin Agricola, Musica instrumentalis deutsch. Wittenberg 1528; Új nyomás:
Rublikationen älterer praktischer und Theoretischer Musikwerke, Bd.20. Lipcse 1896.
7) A latin szöveg így hangzik: „Regola Rubertiná.” Fakszimilé kiadásként adta ki
Max Schneider 1924-ben (Kistner és Siegel-nél, Lipcse).
8) Michael Prätorius, Syntagma musicum. Tom. II. Volfenbüttel 1618 (új kiadás, régi
gyakorlati és elméleti zeneművek publikácíójának 13. kötete, 1884).
9) A régebbi kompozíció csak vonós hangszerekre egy „Estampida”, egy virtuózok
által a publikum előtt állva játszott darab az 1200 évekből, amelyet provánszi játékosok
Monferrat herceg udvarában hegedültek.
10) Fuhr szerint a rezgést a gerendával nem lehet lassítani, hanem pontosan a húrrezgéssel
kell lépést tartania. A gerenda azonban az f-nyílások által zavart szenvedett tető
eredeti mélyebb önhangját ismét előállítja, és jobb rezonáló bázist teremt a mélyebb hangok
számára.
11) Ez az él a „hegedűtörténetek” c. publikációm ellen irányult, amely az Atlantis
Kiadó, Zürich-Freiburg (testvérek) kiadásában jelent meg. Ezek pontosan ugyanazok a történetek,
amelyeket a kritikus egy francia hegedűépítő-lexikon előszavában a maga javára tanúként
kiabálva kihasznált, hogy ezzel a hegedűkereskedelem állítólag visszás állapotát bizonyítsa.