Cremona, a hegedűépítés bölcsője - MEK

Altmann a régi kiadás 9. oldalán a XIX. és a XX. század szakirodalmáról közöl egy
könyvjegyzéket. A lista értéke kétségbe vonható. Kétségtelen, hogy ezzel csak akadémikus
érdeklődésre számíthat, mivel az abban megnevezett könyvek szinte egyáltalán nem kaphatók
a kereskedelemben. Mindez csupán felbosszantaná a tisztelt olvasót, aki sebesre írhatná az
ujját, hogy a kiadóknál valamit elcsíphessen belőlük, amire természetesen igen kevés esélye
lenne.
Az egyébként ügyetlenül szerkesztett könyvlistának is csak akkor lenne értelme, ha
abban a szerző vagy a könyvcím – legjobb, ha mind a kettő - betűrendi felsorolásban szerepelne.
Altmann a listát időrendi sorrendben, tehát a megjelenés dátuma szerint szerkesztette.
Ez egy szakirodalmi könyvtáros számára esetleg probléma mentes dolog lenne, egy laikusnak
viszont - aki csak tájékozódás végett keres egyes műveket, vagy szerzőket - lehetetlen elrendezést
jelenthetne. A listának tehát csak akkor lenne értelme, ha a felsorolt könyvek valóban
beszerezhetők lennének. Ezek a munkák a már meglévőkhöz nem több mint útbaigazító műnek,
kiegészítő irodalomnak számítanak. Ha mégis átvenném, akkor azt bibliofil finomságú
regiszterként venném fel. A majdnem elérhetetlen vagy tetemes költséget okozó könyvritkaságok
az antikváriumokban időnként napjainkban borsos áron kerülnek eladásra.
Az önálló és időszakos folyóiratok kivételt képeznek, közülük egynéhány még ma is
egzisztál. Az olvasótól nem szabad e publikációkat megvonni. A még létező csekély kiadványt
szabadjon felsorolnom:
„A ZENESZERSZÁMOK”, Erwin Bochinszky és H. K. Herzog szerkesztők, kiadó
és szerkesztőség Frankfurt a. M., Mierendorf u.21. Havi folyóirat.
„HANGSZERÉPÍTÉSI FOLYÓIRAT”, kiadja dr. H. Matzke professzor, F. Schmidt
kiadó, Siegburg/Rhld., Kaiserstrasse 99. Havi folyóirat.
„THE STRAD”, a monthly Journal for Professionals and Amateurs of all Stringed
Instruments played with the Bow. Editor: The Strad, 2 Duncan Terrace, London N.1.
„VIOLINS AND VIOLINISTS”, Ernest N. Doring, Gründer; R.A . Olson, Editor and
Publisher, Max Möller, Contributing Editor, Gladys M. Bell, Assistent Editor. Verlag Villiam
Lewis and Sohn, Chichago 3 (III), 30 East Adamstreet (USA) Eredetileg havi folyóiratnak
szánták, de eleinte csak kéthavonta jelent meg, és - mint ahogy a korábbi kiadású angol „THE
STRAD” - minden számában közölt érdekességeket a régi mesterhegedűkről.
Otto Möckelnek harminc évvel ezelőtt a „A HEGEDŰ (és rokonhangszerek)” c. kiadványa
a hegedű szerelmeseinek egyik legkedveltebb folyóirata volt. Sajnos anyaghiány
miatt két év után, még az alapító életében megszűnt. Ennek a havi publikációnak célja lett
volna - ahogy ma ugyancsak szükségesnek látszik -, hogy a hegedűvel kapcsolatos témát mindinkább
a szellemi érdeklődés középpontjába emelje.
Az utolsó kiadványból, a Stradivari-műről szóló összeállítást (160. oldal) valaki eltüntette.
Abban az időben, az előkészítésben magam is közreműködtem, de talán aligha jöhetek
gyanúba a kiemelés meggondolatlan végrehajtása miatt.
A „How many Strads?” doringi megjelenése óta (William Lewis és fia kiadó,
Chichagó 3 /III/, a fogyatékosságok minden jegyével ellátva, alapjában véve léteznek kissé
meghökkentő listák. A Doring-listájában közzétett anyag statisztikailag jelentős és tanulságos,
amelyből némelyik J. B. Guadagnini műveivel is foglalkozik.
Itália iskoláinak stílusbeli mozzanatai mentek tönkre, ezért sürgősen igénylik a helyesbítést.
Róma ragyogó iskolája - amelyet eddig a kevésbé jelentős firenzei iskolához soroltak,
vagy annak rendeltek alá - most ismét eredeti állapotának örvendhet, amire valóban
rászolgált.
Az itáliai lakkozásról szóló fejezet, valamint a régi receptekről és az alapozás kérdéséről
szóló értekezés változatlan maradt.
15