AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

viszonyok alakulása hozta úgy, hogy a Kárpátok menti térség peremterület maradt egészen a
XX. század elejéig.
Természetföldrajzi tényezők
A Sóvidék az Erdélyi-medence és a tőle K-ÉK-re magasodó Görgényi-hegység 2 találkozásánál
fekszik. A kistáj földtani képét ennélfogva az Erdélyi-medence üledékei és az erre ráfolyt
vulkáni képződmények határozzák meg. Az egykori vulkáni fennsíkot a tektonikus mozgások
és a vízlefutások völgyekkel megszakított térszínformákra szabdalták szét, sajátos mikrodomborzati
formákat hozva létre. Ezek a folyamatok alakították ki a közel 30 km hosszú, a
Korond-vize - Kis-Küküllő mentén DK-ÉNy irányban húzódó Korond-Parajd-Szovátamedencét.
A vetők mentén felszínre törő só jellegzetes felszíni képződményeket hozott létre. A
geológiai tényezők és a klimatikus viszonyok alakították a kistáj növénytakaróját, állatvilágát
az évezredek folyamán. 3 A K-i részén még manapság is nagyrészt erdők borította területen az
elmúlt évszázadok alatt a fő megélhetési forrást az állattenyésztés jelentette. A sajátos földtani
és klimatikus tényezők létrehozta talajviszonyok (a Sóvidéket sárga, agyagos talaja miatt
Szikonyországnak is szokták nevezni) nem tették lehetővé, hogy a földművelés jövedelmező,
fő megélhetési forrássá váljon. 4 Ennélfogva, a történelem folyamán a Sóvidéken megtelepedő
népesség kénytelen volt mellékfoglalkozásokat űzni, megélhetését a természet adta kinccsel, a
sóval kiegészíteni, amelyet az alább részletezendő írott és régészeti források bizonyítanak. Az
újkortól pedig, amint ez az írott forrásokból kiderül, a kerámiakészítés és az erdőgazdálkodás
(fafeldolgozás) kínált újabb megélhetési lehetőségeket.
Az Erdélyi-medencét egykor borító belső tengerből a párolgás folyamán üledékek képződtek, a
süllyedő medence pereme felé törekvő sótömzsök a vetők mentén átdöfték a fölöttük lévő
rétegeket. A felszínre törő só és a víz, valamint a tektonikai mozgások olyan jellegzetes
domborzati formákat hoztak létre, mint a sófalvi-parajdi sósziklák vagy a szovátai sósziklák és
sóstavak. A felszínalakító folyamatok ezeken a részeken gyorsan műkődnek, környékük
domborzati formái igen hamar elváltoznak. A fő tényező a csapadék, a víz, amely könnyen
oldja a sót, ennek hatására sajátos felszíni formák jönnek létre: oldásbarázdák, oldásgödrök,
dolinák stb. A ma is ható felszínalakító folyamatok leglátványosabb formái a szovátai sóstavak,
melyek többsége a XIX. században keletkezett. Kétséget kizáróan léteztek más tavak is,
amelyek az évszázadok, évezredek folyamán eltűntek.
A természet létrehozta formák egyik legszebb alkotása a Korondpataka által kialakított
Sószoros, melynek időbeli keletkezését ma nehezen lehet megállapítani. Nem tudjuk mennyire
hiteles Orbán Balázs tudósítása, mely szerint „a változékony patak ezelőtt egy századdal
elhagyta Nagy-Haram alatti medrét s odább keletre kanyarodva a Sóhegy alatt ásott magának
szép alagutat”. 5 A hitelesség ebben az esetben Orbán idő-megállapítására vonatkozik. Anélkül,
hogy taglalnánk Orbán Balázs munkamódszerét, nem árt megjegyezni, hogy a kutatások
számos esetben kiderítették, hogy a nagy székely utazó feltevései nem mindig állják meg a
helyüket. A népi hagyományokhoz gyakran hozzáillesztette saját, igencsak szárnyaló fantáziáját.
Jelen esetben egyelőre nem tudjuk eldönteni, hogy ez utóbbiról van-e szó, vagy valóban
a népi emlékezetben megmaradt eseményt írt le Orbán Balázs. Mindenesetre Alsósófalva
Parajd felé haladó utcájának morfológiai képe (környékét ma Holt-Egresnek hívják) tükrözni
látszik az állítás igazát, miszerint a Korondpataka nem mindig a mai medrében folyt, bár a
tektonikai mozgások itt is megemelték az üledékeket. Világosan látszik, hogy a patak (mely a
köznyelvben ma is a „Nagyvíz” nevet viseli) nagy kiterjedésű árterülete, illetve üledéke az
egykor eldugult patak mai szintjénél jóval magasabb vízállásának hatására jött létre. Az 1769
103