AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

mányzati fejlődést, amelyet a következő századok során újabb jogok és kiváltságok erősítettek
meg.
1377. május 18-án Nagy Lajos király oklevelében megengedi a városnak, hogy ügyvédvalló
leveleket bocsásson ki. 3 A Zsigmond király által 1405. július 2-án adományozott kiváltság a
város további fejlődését alapozta meg: a szabad királyi város státus elismerése mellett elrendeli,
hogy a város polgárainak ügyében kiadott okleveleket, szerződéseket illetően Kolozsvár
pecsétjének Buda város pecsétjéhez hasonló ereje legyen. 4
Ezen kiváltságok birtokában a város közössége kiépítette saját önkormányzati intézményrendszerét,
amely kisebb- nagyobb megszakításokkal egészen az újkorig működött.
Mindezen folyamatnak a megismeréséhez a városkönyvek alkotják az egyik legfontosabb
forrásanyagot. A III. Béla által meghonosított írásbeliség termékeivel több tudományág
foglalkozik: írástörténet, oklevéltan, levéltártörténet. A fenti tudományágak tisztázták az írásbeliség
egyik külön területének, a kancelláriai iratoknak keletkezését és fejlődését, és ezen
belül a városkönyvekét is. E szerint a ránk maradt kancelláriai kiadványok oklevelek
(kiváltság- és adománylevelek) voltak.
A kiváltságok és adományok jogosultjainak érdekében állott, hogy ezekről az oklevelekről
több hiteles példánnyal rendelkezzenek. Ez az érdek két irányba mutatott: egyrészt olyan
intézményrendszerek kialakulásához vezetett amelyeknek kancellárjai hiteles másolatokat
készítettek nemcsak a saját, hanem a más kancelláriák által kibocsátott oklevelekről is.
Másfelől viszont a kancelláriáknak biztosítaniuk kellett, hogy kiadványaiknak nyoma maradjon
az illető kancelláriánál, hogy ez utóbbi bizonyíthassa egy-egy kiadványa hitelességét. Ezt vagy
a kibocsátott oklevelekkel egy időben készült chirografumok útján, vagy azok szövegének
könyvbe másolásával oldották meg. Így keletkeztek a királyi kancelláriákban a királyi könyvek,
a hiteles helyeken a registrumok, protokollumok.
Hasonló érdekből keletkeztek a közösségi önkormányzatok könyv alakú kancelláriai iratai is,
ezen belül pedig a városi önkormányzatok ügyvitele során létrejött városi könyvek.
A városkönyvek a XVI. században jelennek meg, amikor a városi tanács közhatósági jellege
hangsúlyozottabbá válik. Kolozsvár az elsők között vezet városi könyvet, erről okleveles
említések tanúskodnak. A százférfiak által alkotott első ismert tételes szabályrendelet két
helyen is, a 35. és 37. szakaszban, említi a városi könyvet. A könyvekben a bevezetett
szabályozásokat és a helyi joggyakorlat szerint szabályrendeleteket, árszabásokat, tanácsi
határozatokat, tanúvallomásokat örökítettek meg. Idővel az írásbeliség további fejlődésével a
városok jogszabályalkotó, közigazgatási, gazdasági tevékenysége annyira bővül, hogy ez
megkívánja a városi könyvek differenciálódását közgyűlési, törvénykezési jegyzőkönyvekre,
polgár- és számadáskönyvekre. 5
A kolozsvári városkönyvek információkban egyik leggazdagabb részét a számadáskönyvek
képezik, amelyek nem alkotnak összefüggő sorozatot, mindenféle gazdasági-pénzügyi feljegyzést
tartalmaznak. Általában a város belső életéről szolgálnak adatokkal, de ezen túlmenően
egész Erdély gazdaságtörténetéhez.
A számadásjegyzékek kronológiai sorrendben, kötetekbe vannak osztályozva, arab számozással,
a köteteken belül minden jegyzék római számozást kapott. A legrégebbi ismert számadások
1453-ból és 1496-ból maradtak fenn. 1558-tól fennmaradtak részleges számadások, amelyek a
város kiadásainak és bevételeinek az összegzései. Fejezetenként vannak tagolva a perceptorok,
sáfárpolgárok, malmok, a három jobbágyfalu adójegyzékei alapján. 1581-től léteznek a város
84