AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

York kávéházra utalva az újságíró Török Gyula - (...) mert a legpéldátlanabb szociális képtelenség,
hogy egy szűkebb társaságnak joga legyen lefoglalni és elkülöníteni öt négyzetmétert
azon a címen, hogy ők mágnások.” 5 A járdára kiterjedő részen viszont, teljes volt az egyenlőség.
A visszás állapot az elitebb helyeken sem tartott sokáig. A világháború éveiben a
kávéházak hosszú külön asztalai még léteztek ugyan, de az egyetemi tanárok és a mágnások
közti távolságtartás minimalizálódott: „Sűrűn ültek össze, poharaztak, együtt vonultak a
«művészasztalokhoz», ahol a Nemzeti Színház színészei, írók, újságírók vertek hagyományszerű
tanyát” - emlékezik Passuth László. 6 Amint fentebb utaltunk rá, feltételezhető hogy a
kolozsvári kávéházi tér használatát - különösen a tízes években - az úri középosztály már nem
sajátította ki a maga számára, és igencsak valószínű a kisiparosok, kiskereskedők elhelyezkedése
az állandó látogatók színes skáláján. Vonatkozó források hiányában nem áll módunkban
éles képet rajzolni a stabil vendégcsoport társadalmi összetételéről, csupán közvetett,
klisészerű utalásokra támaszkodhatunk.
A vidéki (kis)városokban a kávéház, vendéglő, kaszinó szerepkörei között nem húzható
markáns választóvonal. A XX. század első két évtizedében az 50-60.000 lelket számláló
Kolozsváron, talán csak a New York tekinthető klasszikus kávéháznak, bár ez esetben is a
kávéház - szálloda - étterem térszerkezet előnyei mellett voksolt az építtető.
Annak ellenére, hogy a korabeli kútfők többnyire a kávéház kifejezést használják, különbséget
kell tennünk a tulajdonképpeni kávéház, illetve a kávémérés között. Annál inkább, mert a
hatósági rendeletek is eltérő módon szabályozták működésüket. Az 1884-ben megalkotott, és
1907-ben megújított szabályrendelet 7 31.§-a értelmében, csak az az üzlet minősül kávéháznak,
„amely utcai, földfeletti, vagy ezzel összefüggő helyiségben gyakoroltatik, és a mellékhelyiségek
nélkül legalább 150 négyzetméter alapterülettel és 4 méternyi magassággal bír”, valamint
„amelyben legalább két kétméteres vagy ennél hosszabb tekeasztal 8
van.” A kávéházakban
csakis a következő étel- és italféleségeket szolgálhatták ki: kávé, tea, csája, csokoládé, tej,
aludt tej, tejfel, tejszín, jegeskávé, fagylalt, limonádé, szörp, szikvíz, ásványvíz, sütemények,
hideg és meleg ételek (meghatározva, hogy miből készülhetnek), valamint az italmérési
engedélyben felsorolt szeszes italok. Az idézett szabályrendelet a székesfővárosra vonatkozott,
azonban ismerve a monarchiabeli uniformitásra való törekvést, joggal feltételezhetjük, hogy
Kolozsvár törvényhatósága is hasonló módon járt el 9 , esetleg az arányok tekintetében mutatkozhattak
apróbb eltérések.
A tágas és kényelmet biztosító belső térszerkezet mellett a topográfiai elhelyezkedés, és a
külső aspektus is meghatározó volt. Az úri közönség minden igényének megfelelni kívánó
kávéházakat a főtéren, és az innen nyíló utcákban találjuk (Unió u., Wesselényi u., Szentegyház
u., Deák Ferenc u., Jókai u.). A többfunkciós és nagyobb befektetéssel épült vendéglátóhelyek
impozáns, vagy igényesen kialakított külsővel hívták fel magukra a figyelmet. Megfigyelhető az
a törekvés, hogy a földszinti kávéházi részt legalább két utca határolja, és a hatalmas átlátszó
ablaktáblák biztosították a vizuális kommunikáció lehetőségét a kinti nyilvánossággal.
A kávémérések esetében a jogszabály egyértelműen megfogalmazza, hogy „egy tekeasztalnál
több fel nem állítható, az üzletben a kártyajáték csakis az üzleti főhelyiségben gyakorolható. A
zenélés és a lármás dalolás tilos.” 10 A felszolgálható étel- és italféleségek megegyeznek a kávéházakra
vonatkozó passzus tartalmával, de gyakorlatilag csak kávét, italokat és süteményeket
árusítottak. A kávémérés többnyire a reggeli kávéfogyasztás színtere volt, melyhez tej és
sütemény tartozott. A látogatók jórészt az alsóbb rétegek és a diákok köréből kerültek ki. Az
igénytelenebb belső térkialakítás, a kisebb alapterület, a korlátozottabb nyitvatartási idő (hajnali
3-tól este 11-ig), a szerény sajtókínálat (amennyiben létezett), és általában a biliárdasztal hiánya
- olyan jellemzők, melyek elkülönítik a két „intézményt”. Nem utolsó sorban a kávéházat
49