AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

12. Z. Székely: Săpăturile executate de Muzeul Regional din Sf. Gheorghe. Materiale şi
Cercetări Arheologice 7 (1961). 186. 10. ábra. 7,9,10.
13. L. Valeriu: Antichitati ale judetului Mures. Tg. Mures. 1998. 77. XXXIX. t. M/a,b.
14. M. Rusu: Die Verbreitung der Bronzehorte in Transsilvanien vom Ende der Bronzezeit
bis in die mittlere Hallstattzeit. Dacia. N.S. 7 (1963). 177-210. Az erdélyi bronzleletekre ld.
M. Petrescu-Dîmboviţa: Depozitele de bronzuri din România. Bucureşti. 1977.
15. Orbán i.m. I. 134-135.; IV. 14-20.
16. Horváth i.m. 13-14.
17. V. Wollmann: Mineritul metalifer, extragerea sării şi carierele de piatră în Dacia
romană. Der Erzbergbau, die Salzgewinnung und die Steinbrüche im römischen Dakien.
Bibliotheca Musei Napocensis 13. Cluj-Napoca. 1996. 244.
18. Téglás Gábor: A Limes Dacicus két Küküllő és Olt közötti részlete Udvarhely megye
északi és keleti hegységeiben Oroszfalutól Alsórákosig. Archeológiai Közlemények 19 (1895).
1-54.; Uő.: A két Küküllő völgyfejénél látható római végvárak és határtöltések viszonya Dacia
katonai és tartományi székhelyeihez. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat
Évkönyve 9 (1896-1898). 53-59.
19. A sóváradi castrumra ld. Z. Székely: Sondaje executate de Muzeul Regional din Sf.
Gheorghe. [a továbbiakban ercetări Arheologice 8 (1962). 331-336. [a továbbiakban Z.
Székely 1962] Az énlaki castrum ásatási eredményeire ld. N. Gudea: Castrul roman de la
Inlăceni. Încercare de monografie. Acta Musei Porolissensis 3 (1979). 149-273. Dacia K-i
limes szakaszáról Şt. Ferenczi: Neue Forschungsergebnisse über der Limes des innerkarpatischen
Daziens. Dacia N.S. 18 (1974). 127-136. A Mikháza és Sóvárad közti limes
szakasz, valamint a Sóvidék római korát is érintő kérdésekre: I. Ferenczi - M. Petică:
Contribuţii la cunoaşterea sectoareleor Brâncoveneşti-Călugăreni şi Călugăreni-Sărăţeni
(jud. Mureş) II. Acta Musei Apulensis 32 (1995). 121-143.
20. Megjegyzendő, hogy a helyszínen Ferenczi István és kutatócsoportja is járt. Ők is hasonló
eredményre jutottak. Ld. Ferenczi - Petică i.m. 123-124. 65. jegyz.
21. Országos Széchényi Könyvtár. Kézirattár és Régi Nyomtatványok Tára. Fond. 358.
Szováta csomójában.
22. Földvár típusú helyneveink keletkezésére ld. Benkő Loránd: Földvár helyneveink
tanúságtételéről. In: Név- és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1998. 127-132.
23. Sem az énlaki, sem a sóváradi, sem pedig a mikházi castrumokból nem kerültek elő LVM
bélyeges téglák, mivel egyikhez sem tartozott a legio egyetlen egysége sem. Amikor Szekeres
Lajos bácsit, aki állítólag talált ilyen bélyeges téglákat, arra kértem, írja le ezeket, kiderült, nem
is igazán tudja hogyan néztek ki. Megemlítette a sóváradi leleteket, aztán elmondta, hogy a
tordai múzeumban pontosan ilyen téglákat látott. Ezzel nagyjából világossá vált számomra a
parajdi bélyeges téglák ügye, amely a hamis rovásbot esetéhez hasonlóan Szekeres Lajos
bácsitól származik.
24. Wollmann i.m. 249. Inscripţiile Daciei Romane. III/4. (1985). 248.
25. A felsősófalvi Kodáros-tetőt illetően, Orbán Balázs nyomán, korábban én is egy római kori
őrhelyre gyanakodtam, ugyanis a felszín alatt falvonulat nyomai láthatók. Bizonyító régészeti
leletek hiányában ez csak feltételezés marad. Ismerve a Sóvidék teljes területének régészeti
119