AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

endőrség még egy óra hosszabbítást engedélyezett. Az éjszaka idejére - borsos áron - külön
zeneengedélyt kellett kérni. 1915 novemberében a városi közgyűlés elé terjesztett „megreformált”
rendelet a kávéházak éjjeli életét volt hivatott szabályozni. Fekvésük, berendezésük és
látogató közönségük alapján három kategóriát különített el. 17 Az éjszakai nyitva tartásért évi
200 koronát kellett fizetni, melyhez napi 5 k-nyi zeneengedély társult. A régi szabályrendelet
tarthatatlansága rávilágít arra a tényre, hogy a tízes évek közepén már erőteljesebben érezhető
a kávéház társadalmi szűrő jellege, melyet a hatóság differenciálásra való törekvése is
szemléltet. A rendelet margójára a hírlapíró ironikus felhanggal jegyzi meg: „Kolozsvárnak
éjjeli és mulató élete már utóvégre rég levette gyermekcipőit, és nem lehet «erkölcsi» szempontokból
kisvárosi tempókat és életviszonyokat diktálni még ma is.” 18
A kávéházak megszokott, békebeli hangulatú működése, mint a polgári életvitel tartozéka a
sajtó reflektorfényében állt. Az udvariatlan pincér, a rendbontó vendég már másnap a közvélemény
boncolókése alá került. Ezért természetszerű, hogy 1915-ben a szilveszter-környéki
hirtelen áremelés nagy port kavart. A Kolozsvári Tükör közismerten merész tollú szerkesztője
által megfogalmazott bírálatot, még a cenzor is túl erősnek ítélte. Az 1916 januárjában fehér
ablakokkal megjelenő írás a „régi” kávéházaknak megbocsátja a mértéktartó áremelést,
azonban néhány forgalmasabb helyet „vendégprés”-ként jellemez, és közzéteszi az általuk
alkalmazott új árakat: 1 csésze tea 50 fillér, rummal, citrommal 70 f.; egy kávéscsésze kakaó
120 f.; uzsonnakávé három kockacukorral hab nélkül 54-60 f.; három tojásból rántotta 140 f.
(míg a gyorsvonati étkezőkocsiban 120 f.; egy üveg magyar pezsgő 12-13 korona ( míg a KT.
ára ekkor 20 f.)
„A háború göröngyei”
A hátország gazdasági kimerülésére utaló jelek már hónapok óta nyilvánvalóak voltak, 19
azonban az itthon maradók szabadidőtöltését, és szórakozását, így a kávéházi életet is -
legalábbis formailag - érintő rendeletek 1916-ban láttak napvilágot. A záróra-rendelet, a
háború esetére szóló kivételes intézkedések értelmében, márciustól lépett életbe. Az új szabályozás
a kávéházak, és a mulatóhelyek nyitva tartását „csupán” éjjeli 1 óráig engedélyezte. A
közvélemény szócsöveként működő, ennek minden rezdülésére érzékeny kolozsvári sajtóra is
az ambivalens magatartásmód volt jellemző. A közerkölcs egyik őre, az amúgy ellenzéki Ujság
keserű hangon jegyzi meg, hogy „a cigányzenés éjszakai kávéházak belebotlottak a háború
göröngyeibe - elhallgattatta őket az 1 órai záróra”. 20
A Kolozsvári Tükör örül ugyan a
rendcsinálásnak, de nem hagyja szó nélkül ennek „impraktikus vonatkozásait”. A zárórarendelet
megszegése miatt a Jókai utcai Fészek kávéház folyamatos szereplője volt az újságok
hírrovatának. Egy kommentár szerzője kárörvendően jegyzi meg, hogy „a direkt Pali-fogásra
berendezett helyiségeknek alaposan befűt ez az intézkedés, s véget vet a különböző «bar»-ok, s
hasonló zsánerű zughelyek garázdálkodásának”. 21 Az újonnan bevezetett korlátozó intézkedés,
a jelek szerint kínosan érintette az úri publikum éjszakai programját is, mert nyilvánosságot
nyertek árnyaltabb vélemények. Az idézet magáért beszél: „indokolatlan a szigorú arcú rendőr
megjelenése pontosan egy órakor... mintha abban az esetben, ha a vendégek öt perccel később
mennének el, a haza veszne el!” 22 A két újságírói attitűd szemléletesen példázza a kávéházak
közmegítélésében jelentkező sztereotip képet: a zugkávéházakban csakis garázdaság folyhat,
míg a szolidabb helyekről éjszaka sem ildomos siettetni a vendégeket. Ezerkilencszáztizenhat
nyarán, mintha csupán a kánikula nyomasztaná az itthoniakat, így fogalmaz a közvéleményt
képviselő krónikás: „akik benn élünk a város tikkadásában, a penetráns nyári ájerben, mennyi
52