AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

doktor az orvosi teendőket a városban 1836-ig végezte, ugyanis ekkor az enyedi születésű új
orvosdoktor Fejérvári Lajos telepedett le Székelyudvarhelyen és dolgozott ott az 1884-ben
bekövetkezett haláláig.
1834-ben Szigethy, a város eseményeinek XIX. századi krónikása, újabb bajokról ad hírt:
„...novemberben, deczemberben a veres-himlő, a városban, ref. kollégyomban s a székben is
erösen uralkodott, holtanak is benne, tanulók is.” Székelyudvarhelyen akkor minden bizonnyal
egy Opra nevű orvos is tevékenykedett, akinek azonban csak az elhalálozásáról maradt fenn hír
a tímár céh kiadási és bevételi protocollumaiban, ahol 1835. április 23-án ez a bejegyzés
található: „Tekintetes Opra Doctor Ur meghaláloztatván, a céh eltemettette, ezért kapott 10
Rf.”-t.
Az egészségügyi ellátás szolgálatában a városban gyógyszertár is működött. Az első
gyógyszerész, aki 1801-ig tevékenykedett Székelyudvarhelyen, a Tollasi nevet viselte. Utódja
Maurer Sámuel volt, aki 1835-ig szolgálta odaadással a várost. Ekkor „...patikárius Maurer
Sámuel lemondott a patikusságról, jun. 16-án elhagyta Udvarhelyt, ... eladta patikáját egy
segesvári ifjú szász patikáriusnak 15 ezer forintokon... Az új patikárius már a harmadik
patikárius Udvarhelyt, neve Joh. Andreas Kauntz.”
Udvarhely városában az orvosi munkának viszonylag kevés becsülete volt. Az orvost még a
múlt század közepe táján sem értékelték teljesítménye valós szintjének megfelelően. Erről
tanúskodik az 1856. évi udvarhelyi tanács fizetési besorolása, amely szerint a „Polgármester...
600 frt., első tanácsos... 400 frt., Poltzáj revizor... 350 frt., protocolista, expeditor, translátor
... 250 frt., városi sebész vagy orvos... 60 frt., városi bába... 40 frt.” jövedelemmel
rendelkezett.
A székelyudvarhelyi egészségügyi ellátás hőskoráról nem a teljesség igényével szóltunk itt.
Mindazonáltal az említett orvosok, physikusok, borbélyok ismeretlenségben maradt társaikkal
együtt hozzájárultak, és szerény vagy nagyobb tudásuknak megfelelően előbbre vitték Székelyudvarhely
városában az orvosi szakma művelését. Azt, hogy a közjóra való törekedésből a
város medikusai sem maradtak ki, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a XIX. század
nyolcvanas éveiben egy orvos, Dr. Ráczkövi Sámuel volt az, aki szorgalmazta egy nyilvános
sétatér létesítését. A század második felében Székelyudvarhelyen is megindult a küzdelem a
gyógyítás intézményesítéséért. Az első igazi helyi gyógyintézet megszületése, valamint a
kolozsvári egyetem orvosi karának 1872-ben történt megszervezése volt az a két tényező,
amely a székelyudvarhelyi egészségügyi ellátás terén minőségi változást eredményezett.
A közkórház megteremtése
a) Az első kórház
Az első kórház megszületése Székelyudvarhelyen a XIX. század hatvanas éveire esik. Valószínű,
hogy a Botos utcában hosszú ideig működő ispotály épülete roskataggá vált, és a helyzet
tarthatatlansága szükségessé tette, hogy a „kórházügy” végre megoldódjék. A város fejlődése,
lakosságának számbeli növekedése, és nem utolsósorban az egész „vidék” egy olyan intézmény
létrehozását igényelte, amely nemcsak a város, hanem az egész szék, majd a megye
egészségügyi gondjait is képes lesz orvosolni.
Székelyudvarhely és Bethlenfalva között még létezett egy harmadik település, Felsősiménfalva.
Az első kórházépület Felsősiménfalva és Udvarhely határánál állott, és inkább csak nevében
140