AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Akik nem voltak kollektívtagok, illetve nem dolgozták le a minimális munkanapot, csak bér
fejében használhattak magánparcellát. Vagy ahogy Búzás Andrásék tették: szénát, sarjút adtak
be pénz helyett. A gazdák otthon legfeljebb egy tehenet, két növendéket tarthattak, de lovat
egyet sem. 35
A M.T.SZ. megalakulása után 13 gazda még mindig nem írta alá a belépési nyilatkozatot, de
március 16-án 36
két gazda kivételével már mindenki a kollektív gazdasás tagja volt. Konc
László a felavatás után két héttel írt alá, miután megsokallta a sok „jövést”: „még két-három
napot kellett volna eltűrjünk, s akkor maradhattunk volna mü is ki”. A két kimaradt gazda
Kánya József és Balló Árpád volt. Mire ők hazatértek a bújdosásból, lecsillapultak már a
kedélyek, így nem zaklatták többet.
III. Az agitátorkép.
Ellenállás a kollektivizálással szemben.
A falubeliek meghurcolása
Több mint harminc év eltelte után visszaemlékezve, a tanúk elbeszéléseire utalva nehéz
rekonstruálni, hogy kik is voltak ezek az agitátorok, akik az ötvenes és hatvanas évek
fordulóján ellepték Csíkcsicsót. Nagyon ellentmondásosak az információk arra vonatkozóan,
hogy honnan is jöttek: Marosvásárhelyről? Csíkszeredából? Konc Lászlóéknál egy marosvásárhelyi,
magyar nemzetiségű „kiküldött” volt elszállásolva majd egy hónapig, tanárember, minden
reggel felkelt, s ment „szervezni” a faluba. Konc László szerint „nem volt helytelen ember, azt
mondta, ha legalább ötvenen kimaradhatnánk így a faluban, akkor külön kimérnék a birtokot”.
Többen állítják, hogy a szervezők vezetője egy vásárhelyi tiszt (ezredes?) volt. 37
Lakatos
András szerint a „nagyfőnök” román nemzetiségű volt, csak románul beszélt. Az aktivisták
túlnyomó része viszont magyar nemzetiségű volt. Csíkszeredából érkezett J. P., K. I, S. L. 38
Magyarok voltak a faluban szolgálatot teljesítő rendőrök is. A rendőrőrs székhelye Madéfalván
volt. A rendőrök természetesen mind párttagok voltak. A kollektivizálási folyamat során a
hatalom sokszor vette igénybe szolgálataikat. Egyik feladatuk volt a faluban szervezet népgyűléseken,
„meggyőző gyűlések”-en, a rend fenntartása. Ezeken a gyűléseken nem is történtek
különösebb rendbontások. Ezenkívül nekik kellett végrehajtaniuk a letartóztatási parancsokat.
A letartóztatottat felkísérték Madéfalvára, ahol a Securitate emberei hallgatták ki őket. 39 A
legtöbb tanú azon az állásponton van, hogy a rendőrök nem voltak rosszindulatú emberek, a
parancsokat teljesíteniük kellett. Voltak kivételek is: Kopacz Anna szerint K. S. volt a
rendőrök közül a „legalávalóbb”, de K.-t és Sz.-t is rosszindulatú embernek tartja.
Kényesebb feladat értékelni a falubeliek szervezésben való részvételének igazi mértékét. Ki
dönti el, hogy a tanító, akinek állása forgott a kockán, vagy a gazdaember, aki esetleg csak
útbaigazított néhány aktivistát, igazi aktivistának számítható-e? Az orvosok, tanítók részt
vettek a szervezésben, különben állásaikat kockáztatták volna. A hatalom olyan embereket
akart a „frontra” küldeni, akiknek hatásuk van a népre. Ferenc Árpád tanító is járt házról házra,
az aktivistákat kísérve. De, ahogy belépett a házba, hagyta, hogy végezzék dolgukat. A P.
házaspárra már sokan haragudtak a faluban, ők már többnek számítottak, mint egyszerű
„kísérőknek”. P. I. Pál Félix anyósát kimondottan erőszakosan győzte meg: „Erzsi néni, Erzsi
néni, s há hogy vagy, beteg, s erre s arra, megfogta a kezit s megtintázta, s rányomta, a drága
tanító néni”. 40 A helyi gazdák közül kevésről állítják a tanúk, hogy aktivisták lettek volna
(Lakatos András, Dobos Dénes, Ignác Károly). Konc László tanú: „S. D., fiastól, azok voltak
ilyen veszedelmesek”. A legellentmondásosabb Lakatos András helyzete. Míg Balló Árpád
75