AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Péter Lukács szerint az első társulás 1958 augusztusában alakult meg „Béke” néven. Az elején
tizenhárman társultak, de a második évre a tagok száma hetvenre emelkedett. Kezdetben a
tagok csak a föld egy részét vitték a társulásba. A társulás földjének kialakítása a következőképpen
történt: kiválasztottak egy első osztályú földet, a társult tagok földjei közül, ehhez
csatolták a többi tag területét. Persze, a kiválasztott terület mellett olyan birtok is terülhetett el,
amelynek a gazdája nem volt a társulás tagja. Ha ő nem akart beállni a „periméterbe”, akkor
neki kimérték máshol a földet, sokkal rosszabb, alacsonyabb osztályút. Olyan gazda is volt, aki
a földméréskor társult: ha már úgyis beleesik a földje, akkor otthagyja.
A társulást egy elnök és egy titkár vezette. Az öt-hat képviselő azt ellenőrizte, hogy ne lopják a
termést. 24 A társulásnak nem volt külön székhelye, a gyűléseket általában valamelyik tag lakásán
tartották. Ilyenkor megbeszélték a „termelési irányzatokat”, hiszen a társulás szerződést
kötött az általa megmunkált területre, 25 e szerint történtek a beadások. Az egyénileg megtermelt
gabonát a szérűre vitték, közösen csépelték ki, közösen adták be a leszerződött mennyiséget.
Ami ezután megmaradt, azt a betett földterület arányában osztották szét. Mindenki azt a
terményt kapta, amit termelt. Így, ha sok káposztát vagy burgonyát termelt, kicserélte egy
részét más termésre.
A legnagyobb gazdák a „Győzelem” társulásba álltak be. Ennek földjét a Hosszúláb nevű
dűlőben „komeszálták”. 1958 őszén avatták fel, egy ünnepi gyűlésen, ahol felolvasták a beállt
tagok névsorát, és egy bankettet is szerveztek. 26
A harmadik társulás neve „Szorgalom” volt.
Rövid ideig tartó működésük alatt, végül mindhárom társulás tagjainak száma meghaladta a
százat. 27 Egyes tanúk szerint létezett egy kisebb, negyedik társulás is, talán „Haladás” lehetett a
neve. Kósa Antal szerint ez még a legelső volt, nagyon kevesen voltak benne, főleg a gyengébb
földű gazdák.
Abban viszont egybehangzóak a vélemények, hogy végül a falu gazdáinak nagy része valamelyik
társulás tagja lett. Leghamarabb az állami alkalmazottak álltak be, hisz őket könnyedén
lehetett zsarolni a munkahelyük elvesztésének lehetőségével. Volt, aki megelégelte az elhúzódó
nyomást, mint Búzás András édesapja: „már idős ember volt, megunta a sok béadást, mindent,
s odaadta nekik.” 28 Mások önszántukból társultak, hiszen a társult tagok többségének értékelése
a társulásokról inkább pozitív, mint negatív. Péter Lukács tanú: „Előre idegenkedtünk tőle,
s idegenkedett az egész falu, de például életszínvonala szempontjából sokkal könnyebb volt.
Azért, mert már ugye a területeket komeszálták, tudtak a nagy gépek munkálkodni rajta (...),
akinek három-négy zsákocska gabonáját, ha elvitte a futurához 29 egy napot kellett ott töltsön,
hogy bé tudja adni, hogy kapjon papírt. A malomnál, ha százan voltak Szépvízen (...) a
társulástagoknak nem kellett azt végigvárni, előnybe részesítették.” Más előnye is volt a
társulásnak: a még magántulajdonban lévő erdőkből a társulástagoknak bélyegeztek fát, amit
hozhattak haza.
A társulások mindössze két-három évig működtek. A hatalom pontot akart tenni a kollektivizálási
folyamat végére. Halaszthatatlan lett a kollektív gazdaság megalakítása Csicsóban is.
Esetünkben a kollektív gazdaság és a társulások nem működtek párhuzamosan, mint más
településeken.
73