AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A legkorábbi emberi megtelepedésre utal(hat)nak a szántókon gyűjthető kőeszközök, a magkövekről
lepattintott kőszilánkok. 8 Ezeken esetenként retusálás és használatra utaló nyomok is
felfedezhetők. A kőeszközök kulturálisan nehezen sorolhatók be, a neolitikumtól kezdve a
kora vaskor végéig használták ezeket. Ugyanez vonatkozik a szakirodalomból szórványként
ismeretes és az újabban talált nyéllyukas kőbaltákra is. 9 Ezek alapján még nem mondhatjuk azt,
hogy a Sóvidék területe már a neolitikum vagy a rézkor időszakában lakott volt.
A szántókon, legelőkön szórványosan gyűjthető atipikus őskori cserepeken kívül Sóvidék
területéről számos őskori lelőhelyet ismerünk. Ezek száma ma már tízes nagyságrendű. A nem
nagy kiterjedésű, általában 30-80 m átmérőjű vagy hosszan elnyúló régészeti lelőhelyek közül
markánsan kiemelkedik egy leletanyag-csoport. Extenzív jellegű terepbejárásaim során a
Korondpataka völgyének a Kalondától Parajdig terjedő teljes területét igyekeztem felkutatni.
Ennek során, főleg a felső teraszokon és magaslati helyeken felfedezett régészeti lelőhelyek
többségének a leletanyaga a középső bronzkori Wietenberg-kultúra népességének régészeti
hagyatékaként volt meghatározható. A lelőhelyek (Alsósófalva-Nagyvész, Atyha-Kadácshegyese,
Felsősófalva-Vészköze, Felsősófalva-Tatár-kosára, Felsősófalva-Barátok-kútja,
Felsősófalva-Rókalik) többsége a magaslatok szélvédett helyein található, vízforrások kivétel
nélkül ma is találhatók mellettük. A felszínen gyűjthető cserepek (apróra zúzott, durva
kaviccsal soványított, kézzel formázott, gyengén átégetett oldal-, fenék- és peremtöredékek;
színük vörös, illetve sötétszürke, egyeseket finom agyagréteg borít; felületüket geometrikus
minták, ferde kannelurák vagy ujjbenyomkodásos bordák díszítik) ékes bizonyítékai az egykori
emberi megtelepedésnek. A magaslati lelőhelyek mellett mindössze egy Wietenberg-lelőhely
található a völgysíkon. A Korond-vize kialakította Sószurdoktól D-re, ma Alsósófalva határához
tartozó területen, az ártérből kiemelkedve, a sószikláktól néhány méterre található a
lelőhely (Alsósófalva-Sóhát). Figyelemreméltó, hogy a Korondpataka völgyének környékén
található lelőhelyekről, egykori telepekről szinte kivétel nélkül közvetlen rálátás nyílik a
sósziklákra. Az Erdélyi-medence teljes egészére, sőt a Keleti-Kárpátok külső medencéire és a
Barcasági-medencére is kiterjedő középső bronzkori Wietenberg-kultúra a szakirodalomban
mint Erdély egyik legjelentősebb őskori kultúrája jelenik meg. 10 A kultúra népességének fő
foglalkozása az állattenyésztés volt, de ismerünk szép számban földművelésre utaló nyomokat
is. Fémeszközeik, valamint kereskedelmi kapcsolatrendszerük (mükénéi kapcsolatok) alapján
teljesen jogos az a megállapítás, hogy a kultúra kezében tartja az erdélyi nyersanyaglelőhelyeket.
Ezek ismeretében úgy gondolom, hogy a sóvidéki Wietenberg-lelőhelyeknek a
korábbi vagy későbbi időszakhoz képest kiemelkedően nagy számát a sókitermeléssel,
sóbányászattal és sókereskedelemmel lehet magyarázni. Feltehető, hogy ez időben a kultúra
sóvidéki, helyi csoportja látta el a K-DK-i területeket sóval.
A kerámialeleteken kívül, a bronzkor kései időszakából három bronz kincslelet ismert a
Sóvidékről. A Reinecke-féle kronológia szerint a bronzkor D fázisába (Kr.e. 13. század)
tartozik a korondi bronzlelet. 11 A Sóváradról előkerült, tokos baltákból álló kincslelet a Ha A2
(Kr.e. 11. század) időszakába sorolható. 12 A másik sóváradi bronzlelet pontos keltezése nehezebb,
mivel több típusú baltát, illetve egy kardot is tartalmaz. 13 Ez alapján csak tágan határozható
meg a kora, valamikor a Ha A időszak elején készültek a tárgyak. Meg kell említeni, hogy
a Ha A1 korszakra (Kr.e. 12-11. század) keltezhető Nagysink-Marosfelfalu (Cincu-Suseni)
fémhorizont hatalmas mennyiségben előkerült bronzleleteit a kutatók egy része a sóbányászatot
kezében tartó népességgel hozza összefüggésbe. 14 Megjegyzem, hogy a Sóvidékről a Gávakultúrkör
leletei mindeddig nem kerültek elő.
105