AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

csak augusztus 12-én érkezett meg az országgyűléshez. Mivel a törvény által meghatározott
határidőt meghaladva érkezett az óvás a képviselőházi bizottsághoz, formális okokra hivatkozva
az nem vette érdemi tárgyalás alá a peticiót, így a már korábban törvényesnek elfogadott
választást továbbra is érvényesnek ismerte el.
A Hunyad megyei képviselőválasztó közgyűlésre július 10-én került sor. A Déván megtartott
közgyűlés egy kisebb katonai parádéhoz hasonlított, mivel a lozádi, harói, algyógyi őrsereg
katonai rendben, zászlóval és dobbal kisérve vonult be Dévára, ahol a helyi őrsereg ünnepélyesen
fogadta. A katonai díszbevonuláson részt vett a Hátszeg vidéki őrsereg lovas csoportja
is, mely a gyalogsággal együtt vonult a megyeház udvarára, ahol a közgyűlést tartották. A
gyűlést az új főispán, gróf Kún Gergely egyszerű székfoglaló beszéddel nyitotta meg.
Követválasztás során a jelenlevők egyöntetűen báró Györfi Sámuel és Gyulai Lajos grófot
választották meg. Az erdélyi országgyűlésen e megyét képviselő követet, Kukucsi Eleket saját
kérésére nem választották újra. Pótkövetnek Váradi Ádámot kiáltották ki.
A választások a szászság körében megosztott visszhangra találtak. Kezdeti események hatása
alatt a Szászföldön is örömmel fogadták az uniót, az egyetlen Nagyszeben kivételével, amely
mindvégig, kisebb-nagyobb határozottsággal de kitartott az unióellenes magatartás mellett, ami
a reakció számára egy biztos támpontot jelenthetett Erdélyben. A többi szász város feltétel
nélkül, mint például Szászváros, Segesvár, Szászsebes, vagy bizonyos feltételek mellett, mint
Brassó, Beszterce, készek voltak elfogadni az uniót:
Brassó és Nagyszeben hosszú időn keresztül álltak egymással szemben az unió kérdésében
elfoglalt álláspontjuk miatt. Ha „Magyarországgal való egyesülés a német nemzetet megóvja,
akkor nem is lehet kívánatosabbat a szászok számára gondolni, mint Erdély egyesülését
Magyarországgal” - összegzi a brassói álláspontot a Brassóban megjelenő Siebenbürger
Wochenblatt április 27-i száma. 47 Az erdélyi országgyűlésen jelen levő követ, Goosz Károly is
az unió mellett foglalt állást, azzal a feltétellel, hogy a pragmatica sanctio érvényben maradjon
és a szász beligazgatásban ismerjék el és tartsák tiszteletben a német nyelv használatát.
Brassó a választások során is előkelő helyet foglalt el, mivel már július 4-én megválasztotta
küldötteit, azonban nem egy népgyűlés keretein belül, hanem falvakon belül, a városban céhek
és testületenként. 48
Segesvár a június 6-án tartott gyűlésen az unióellenes tanácsot „lehurrogva” választotta meg
küldötteit. Besztercén már július elsején megválasztásra kerültek a közös országgyűlésre menő
küldöttek, azonban Stebringer Dániel mandátumát az igazoló bizottság nem fogadta el, mivel
jelölése a választójogi előírások be nem tartásával történt. A választójogi törvény 6. paragrafusa
kimondta, hogy a törvényhozás nyelve egyedül a magyar, aminek ismerete elengedhetetlen
feltétele a választhatóságnak. E paragrafus előírásainak azonban az említett képviselő nem
felelt meg.
Az unió ellenes tábor legbiztosabb szálláshelyének Nagyszeben bizonyult, ez lett az erdélyi
reakció központja. A forradalom kezdeti szakaszában még a helyi kaszinóban magyarok és
szászok együtt olvasták a lapokat, vitatták a napi kérdéseket, de már május elején ez megváltozott.
A kaszinó tagjai külön csoportokban kezdtek oszlani, amint az Jakab Elek visszaemlékezéseiből
is kiderül. A márciusi szabad eszmék és vívmányok rövid idő alatt a régi helyi
társadalmi viszonyok megbomlását idézték elő. „A magyarságnak az unió tárgyában némi
osztentanciával... kifejezett célja felébresztette az oláh és szász nemzetiségűek féltékenységét”,
ami a későbbiekben még inkább megmutatkozott. 49 „A mi akciónk náluk reakciót költött”,
melynek nyílt színrelépése a Teleki főkormányzó május 3-i szebeni látogatása után történt meg,
ami a nemzeti színű (sárga, piros, fekete) zászlók kitűzésével és a bécsi, insbrucki küldöttség
33