AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

NOVÁK KÁROLY ISTVÁN
Kolozsvár város malmai
a XVI. század végi számadások tükrében
Egy város gazdaságtörténetének tanulmányozása sokoldalú megközelítést igényel, ahol tekintettel
kell lenni minden belső és külső körülményre. A számadások tükrében bemutatott
malmok Kolozsvár XVI. századi gazdaságának - amint a hiányos szakirodalom is jelzi -
kevésbé ismert szereplői, de ugyanakkor szerves részét képezik.
Ahhoz, hogy ennek a periódusnak a gazdasági történéseit megérthessük, szükséges röviden
áttekinteni a XV-XVI. századi Nyugat Európában végbement gazdasági változásokat. Ezek, ha
késve is, de hatottak a keleti régió hagyományos berendezkedésére.
A legfontosabb gazdasági tevékenység és jövedelemforrás a mezőgazdaság maradt, amely a
XIV. századi hanyatlás után, a következő században új arculatot nyert. Németalföldtől Dél-
Itáliáig mocsarat csapolnak, erdőt irtanak, az elhagyott falvakat újratelepítik. A hagyományos
kultúr- és gazdasági növények mellett a XVI. században megjelenik a paradicsom, kukorica,
burgonya. A kukoricát Spanyolországban először takarmányként használják, de később egyre
fontosabb szerepet kap az ember élelmezésében is. A burgonya is előbb díszcserjeként szolgált,
míg végül az alapvető élelmiszerek egyikévé vált.
A mezőgazdaság lendületes fejlődését nem kis mértékben meghatározta az egyre nagyobb
volumenű tőkeáramlás, ami az ágazat szakosodását eredményezte. Az élénk kereskedelmi
tevékenységet folytató területeken, ahol a tőkének meghatározó szerepe volt, a parasztok
életkörülményei látványosan megjavultak, és nagyrészük szabad termelővé vált.
Ez az átalakulás azért is érdekes, mert a technikai fejlődés nem tartott lépést vele. Ebben az
időszakban nincs tudomásunk komoly technikai újdonságról, inkább a régieket fejlesztették
tovább.
A „preindusztriális” ipart: textilipar, bányászat, fémfeldolgozás, fokozatosan olyan új ágak egészítik
ki, mint például a hajóépítés, a nyomdászat. A XVI. században megnő a szénkitermelés
Németalföldön és Dél-Angliában, a vasércbányászat pedig Svédországban, a német
fejedelemségekben és Franciaországban.
A vasérc feldolgozásban egy német találmány nyit új fejezetet: a magaskohóban a vasérc egy
faszénágyba van helyezve, az égés folyamatosságát egy hidraulikus meghajtású fújtató
biztosítja. Ezzel az eljárással egy magas kohó akár évi 500 tonna öntöttvasat is termelhet.
A kezdetleges házi műhelyek mellett megjelennek a manufaktúrák. Ezeknél a „gyáraknál” a
tulajdonos biztosította a helyiséget, a felszerelést, a hangsúlyt pedig a szükséges tőke megszerzésére
és a piacok felkutatására fektette. A manufaktúrák fejlődése kezdetben a céhek ellenállása
miatt nem látványos, de a XVI. században elterjedt a Verlag-system (házimunkarendszer),
amely maga alá gyűrte az elavult céhrendszert. Ebben a rendszerben az egyéni
kézműves már mint fizetett alkalmazott volt jelen, ami nagyobb jövedelemhez juttatta. Ő csak
termelt, az áru eladása biztosítva volt. A reneszánsz kor meghatározó gazdasági ágazatává a
nemzetközi kereskedelem vált, ahol a többi ágazat fejlődése képviselte a húzóerőt: a
mezőgazdaság, az ipar, és végül a különböző hitelrendszerek megjelenése és általánossá válása.
82